Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

a vőlegény s menyasszony: mostmár egymáséi lettek. Közben már fő a csigaleves, ami legjobb étel a világon, s ez kezdi meg az ünnep fénypontját, a vacsorát. De hogy jobban teljék az idő, a vőfély rigmussal hevíti az amúgy is magas kedvet, mondván: Kedves vendégsereg, egy kis csendet kérek, íme elsorolom az étek sorrendjét. Az első tál étel lesz bagoly-nyerítés, Ezt követi majd a kemence-nyögés. És csirke-ordítás, kisbirka köhögés, Negyedik tál lészen üres kőcsizörgés. Sült pecsenye helyett a nagyfejsze foka, Hetvenkét esztendős ürünek a torka. Ezután meg lesz még gereblyenyél rántva, Tengeri tucskája, urasán meghántva. Tavalyi cigánynak töltött sóhajtása. Túlságos finom lesz, mindenki meglássa. Utána érkeznek meg terhelt terveim. Mindjárt következtek a pompás étkeim. De már nem tréfálok, megyek a konyhába, Sok jó eledelnek drága illatára. Ülök is szaporán ló-bőr paripára, Majd vissza érkezek Péter—Pál napjára. Ezt ahány lakodalom van, mindig hallják, de azért vidulnak rajta; helyezkednek, mert ez már azt jelenti, hogy jön a vacsora. A vőfély valóban megjelenik az első tállal, utána fiúk jönnek, s a vőfély megint rigmust mond a levesnek, utána lekoppantják a tálakat sorba. A menyasszony, vőlegény egy tányért kap, ketten kell egyenek belőle, s a csigacsináló asszonyok két rettentő nagy csigát sodorintottak, s most ezeket az új pár tányérjába teszik. Ezt meg kell nekik enni. Természetesen nem mindegyik eszi meg, vagyis inkább nem eszik. A lakodalomban megengedett a kétértelmű szó, a kétértelmű tett, mert ez is az. Híres figurája volt a lakodalomnak a kúnkapitány. A legszegényebb ember is olyan lakodalmat csinált, amilyen nagy volt a rokonság, így aztán sokan összegyűltek a kis paraszti házakban ilyen alkalomkor. Az asztalokon belül, a fal mellett lócák, kívül, a ház közepének háttal, megint lócák, a kemencénél a cigányok, elég szűk a hely. (Ugrán nem volt igazi cigány, csak a falubeliekből verbuválódott a mindenkori banda. Inkább muzsikásoknak mondják ma is őket. Különben, cigány nincs a faluban. Egy család volt, de az első világháború előtt, mikor a Tógazdaság épült, körülvette őket a víz. A cigány nem akart kimenni a putriból, s csak sokára, s jó pénzért hagyta itt a putriját, s a falut. Azóta nem lakik itt cigány.) S fent, ahol az asztalsorok megtörnek, a sarokban, ettől a helytől mindenki