Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

szony dolgát, vagy inkább a lányáét, menyéét. S akkor aztán jön a veszekedés. De olyan öregasszonyok is voltak, a 30^as években még széltére, a faluban, akik esténként összegyűltek, komaasszonyok, szomszédasszonyok, és a beszélgetés mellett felolvastak egymásnak a Bibliából, zsoltárt énekeltek, s elbeszélgették az apostolok életét, az akkori időt,' az ő sorsukat. Ne gondoljunk itt valami szektaszerű, hitbuzgó dologra. Egyszerű és tiszta időtöltés volt, ami tartalmat adott a kedves, öreg asszonyoknak, akik kimaradtak a dologból, hajszából, mert az ugraiak nem voltak rosszak az öregjeikhez. Nem engedték őket nehezebb »munkat végezni, gazt hordtak a kertből, megnézték a tagot, mennyit nőtt a tengeri, mikor lehet vágni a búzát, csak ezek a munkából való kimaradások kis szorongással töltötték el az öregeket, hogy már ők nem kellenek. Mert az öreg cseléd, a régi, dolgos, szorgalmas ember, csak addig érzi magát embernek, amíg szükség van a munkájára. A veszekedések pedig nemcsak annyiból állnak, hogy jól megmondják egymásnak, bár ez is mulatságos dolog annak, aki kívül áll. A legnagyobb sértés egy asszonynak, ha a másik dühében odavágja, hogy jóféle volt, hiszen elébb meglett a gyermeke. Ezt nem bocsátja meg akkor sem, ha valóban úgy volt, mert ez a legnagyobb szégyen. Ilyenkor aztán nem beszélnek egymással többet. De az enyhébb sértésekért csak piszkálják, bosszantják egymást. Két aszszony is így volt haragban egymással, hogy köszöntek is, beszéltek is, de ahol csak tudták, szapulták egymást. Megy az egyik a templomba őszidőn, sár van, a sikátor keskeny járdáján lipked óvatosan, kerülgeti a sárt. A haragosa, aki nem megy templomba, valami okból elkésett munkájával, s még csak most lódul a kútról két kanna vízzel. Keskeny a járda, mellette ott a feneketlen sár, egyik sem akar kitérni. A tempíombamenő úgy tesz, mintha „kifűdződött" volna a cipője, lehajol, babrálja, hogy a másik térjen ki. Ez látja a „turpisságot", lelép a sárba, de térdével megbillenti a másikat. Az belehasal a sárba. De jó veszekedni a végrehajtóval, a szedővel (baromfifelvásárló) veszekedni a rossz szomszéddal, hogy megint elkapálta a mesgyét, kivágja a tyúkja a veteményt; olyan lelkiszükségletek ezek az aszszonyoknak, mint időben a vihar, télen a hó.