Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

neki adni, vagy éppen le kell vágni a kismalac füléből egy kis darabot, akkor megjózanodik, mégis jobban esik, ha a szomszédaszszony is tanácsot ad. Ezeken a gyakori látogatásokon, tanácskéréseken kívül legkedvesebb és talán a legünnepélyesebb látogatás a komaasszony látogatása. A komaasszony a gyermekkori jóbarátnő, de hogy férjhez ment a lány, egyik egyik faluvégére, másik másfelé, nem találkoznak sűrűn. De az asszony nem is ér rá, nem is illik, hogy minduntalan elszaladjon a háztól. Nyáridőn, vasárnap délután, télen pedig hétköznap is, felöltözik takarosan, ha gyermeke van, azt is felöltözteti s az urával együtt elmennek látogatóba. Ha nincs a komaaszonynak tehene, visz neki egy csupor tejet, de sokszor süteményt is, megindulnak hármasban — ha nagyobb gyerek is van már, azt is viszik s mennek látogatóba. Az emberek fent ülnek az asztal mellett, bor is kerül elő, a gyermekek játszanak a vackon, s az asszonyok ülnek a padkán, vagy a spór mellett, s beszélgetnek. Asszonyi dolgokról, mennyi ideig szoptatta a nagyobbik gyereket, hogy mostanában sokat fáj a dereka, az idén nem ültek még a kotlók, hogy nem is tudja, mi léüz ezzel a kisebbik gyermekkel, olyan sokat sír... A komaasszony keménymagos teát ajánl, az milyen jó, az övé is sírós volt, aztán... Az asszonyok nem isznak bort, csak süteményt esznek, vagy ha nem várta őket a komaasszony, rántottát süt, kolbásszal, azt esznek, (hamar készen van) az asszonyoknak nem illik az ivás. Azt csak lakodalomban, meg keresztelőben szoktak, akkor is módjával, de az rendkívül nagy ünnep, az az ünnepek legteteje. Ezek a látogatások komolyak, ünnepélyesek, nyáron inkább délután vannak, amíg nem jön a jószág-dolga, de télidőn 9—10 óráig is elüldögélnek este. mert elébb elrendezték a jószág dolgát, aztán jöttek el. Az öregasszonyok , is elmennek ilyen komaasszony-látogatásra. Megnézem már, öregkomámasszony... — mondják, s kiborul szívükből a sok baj, sok bántás, hiszen az ő életük elfáradt már a sok és nehéz küzdelemben. De nincs annyi baj, aminek így elsorolva, ne lenne hamar vége, így aztán az időt elpletykálják. Sorba veszik elébb a menyüket, aztán a szomszédasszonyt, aztán az összes ismerősüket, s úgy szapulják, mint a vásznat. Mindent lemos róluk a szapuló-lé, különösen a rokonságba került fiatalasszonyokról, mert a család — minden öregasszony családja — a legkiválóbb, a legjobb, legrendesebb, tehát az, akiket ők neveltek emberré. S ezek a fiatalemberek mind különb feleséget érdemeltek volna. Dolgosabbat, vagy szebbet, takarosabbat, s jaj annak a lánynak, akit meglátott valan&elyik legénnyel este a kapuban, vagy kapáláskor túl sokat ácsorgott a szomszéd legényfiával. De persze, ezek általános asszonyi vonások, az öreg cseléd kimarad az életből, elnyövik, elfárad, s legalább ilyen órákban elkeseregheti a múló időt: Akikről pletykahadjárat indult, azzal vigasztalja magát: Szíp lúra teszik a csengőt! Még ő beszél, S akkor teregeti ki rendre vagy az öregasz-