Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

ahogy ő hitte. Ugranak a mesevilága teljesen azonos a Nagyszalonta környéki, tele igazságot kereső, a valósághoz közel álló vágygyal, szépséggel. (Arany László: Magyar népmesegyűjtemény, Szendrey Zsigmond—Kodály Zoltán: Nagyszalontai gyűjtés). A mai gyermek már olvassa a mesét, a magyartól a vietnámi gyermekmeséig, s altatódalnak szól a rádió, ami — kevés dologtól eltekintve, és amit itt most nincs hely tárgyalni — tiszta, emberi s magyar szót ad. 15 évtől a lánynak legjobb szórakozása a faluba menés. Ez volt a szépnagyanyánk idejében is, A múlt században hamarébb férjhezmentek a lányok, ma ez az idő is eltolódott 20—22 évre, bár most sem ritka a 16—17 éves menyasszony. A lány, minden sok dolga mellett is, arra való, hogy lássák. Ha megy a kútra, felöltözik, ha megy a barátnőjéhez, akkor is felöltözik. A falunak nem volt népviselete, legalább is olyan szegényes volt, mint amilyen gazdag volt a lelkivilága, képzelőereje. Asszonyok korcos, rangos ruhát hordtak, karcsú blúzt, csonka ujjal, s sűrű gombbal, s csizmát, nagykendőt, ünneplőnek pedig kisbundát. Ami félkör alakú, fekete báránybőrből készült bunda volt, s fekete selyemmel volt hímezve. Nyáron ráncos szoknyát s hófehér ingvállat viseltek, aminek kis ujja volt. A csupasz kart illetlen volt mutatni. Ma sem viselnek ujjatlan ruhát, csak az egészen fiatalok, jobban mondva a divattal lépést-tartó lányok, de ezek is csak vasárnap. így aztán olyan a karjuk, mintha hosszúszárú kesztyűt viselnének, mivel a munkában hétköznap rövidujjú ugyan, de félkarig érő ruhát használnak, s ott nem süti le a nap. Ma annyiban módosult a régi ruhaviselet, hogy rövidebb lett, s az asszonyok is jó 40 éves korig, 50 feléig világos szürke, vagy drapp mintás, vagy éppen kék, apró mintás kartonruhát viselnek nyáron, köténnyel. Azelőtt csak a lányok vehettek fel világos ruhát. Ha férjhez mentek, hordták a lánykori ruhát jó darabig, de ha elnyűtt, nem vehettek csak sötét színűt. A szabás, a divatos ruhák legegyszerűbbike, sima, s az ünneplőjük is egyszerű. Ugrán nem cifrák a lányok. A hajukat ma már sokan levágják, daueroltatják, de gondozni nem tudják, s ezért olyan, mint a göndörbárány szőre. Nem szép. A komoly lányok, -asszonyok ma is kontyot viselnek. Bár szavazással majdnem fele arányban a rövid haj mellett szavaztak, mondván, hogy kényelmesebb. Ugrán nem lehet látni sem lányt, sem asszonyt hétköznap az utcán, hogy ne legyen kötény előtte. S ma a fiatalasszonyok is niásik ruhába bújnak, ha mennek a boltba, vagy a kútra, nemcsak a lányok. Nyáridőn csak a vasárnapi templomba menés és a délutáni sétálás a szórakozás, meg a mozi. Az első háború előtt is még a falu végén vasárnap délután tánc volt, kint a gyepen. Ezt ma nem tartják már. De futballmérkőzésre kimennek a lányok is, még ma is hosszú sorban, egymásba karolva mennek, ácsorognak, s a fiúk úgy rajzzák őket körül, csapatosan. Télen majdnem minden este oda van a lány. Vagy fonókában, vagy csak összeülnek a barátnők, s