Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

kolják magukat, piszkosak lesznek. Árpát kapnak, krumplit, itatják utána. Egy pár szakasztott malacnak az ára ma: 600—700 forint, de volt idő, mikor 1 pengő volt. (A 30-as évek kezdetén). A kocát, süldőt moslékon tartják, meg burgondin) amit télidőn bent tartottak régen az ajtó megetti ágy alatt, ma az istállóban, vagy esetleg a kamorában) szemet csak a hízó kap. Még ma is van parasztember, aki csöves tengerivel hizlal. És szép, kövér a hízója, érteni kell hozzá. Legtöbben azért darálnak neki. A kis malacnak savót is szoktak adni, de van hely, ahol tejet is kapnak. Az óljukat meszelik (seprűvel becsapkodják) hogy fertőtlenítsenek. Oltatnak is. Jó orvosság volt régen, hogy a disznó fülébe tályog gyökeret húztak, ha beteg volt, hasát megkenték ecetes sárgafölddel, ma ultraszeptilt adnak, ha valami okból szomorú, s a tyúkok ivóvizébe is tesznek. Az ivóvizükbe általában parányi kékkövet (rézgálic) is szoktak tenni. A ló, s tehenek gondozása az emberé. De maga a fejés, s a vele járó dolog már az asszonyé. Fejés előtt megmossa a tehén tőgyét, megtöröli, kisszékre (fejőszék) ül s úgy fej. Kihajtás előtt megkeni a tehén tőgyét zsírral, hogy a szél ne fújja ki. Ha a másik megökleli, vagy valami ütést kap s megdagad a tőgye, ecetes sárgafölddel keni meg. A tejescsuprokat be szokta rakni a kemencébe sütés után, a cserépedény fertőtlenítődik, a tejes edényt külön vízből mosogatják, külön mosogatóruhával, s kint, az ágoson, vagy a kiskert kerítésre szájával lefelé aggatják. A tejbe, ha kiviszik a háztól, csipetnyi sót löknek. A tejbe, semmi körülmények között nem „aprítanak" késsel, csak tördelik a kenyeret. (Ez a mondás, hogy „van mit aprítani a tejbe" nem tiszántúli eredetű, az bizonyos. Mert aprítani csak késsel lehet, kézzel meg tördel az ember.) Viszont az ecetciberénél például, vagy hagymalevesnél, amibe is mindig aprítanak kenyeret, — az azzal jár — ki-, zárólag késsel vágják. (De annak is meg van a formája, a hosszú kenyérdarabot romboid alakra vágják.) Fejés után a hídlásba kell önteni a vizet, akkor nem „viszik el" a tejet. Ha megfej, 3 csepp habot ejt a tehén hátára, akkor sem viszik el a tejet. Kis csirkét, kis malacot, általában kis jószágot és kis gyermeket meg kell köpködni, akkor nem verik meg szemmel. Tükörbe kell megmutatni a macskát sajátmagának, akkor nem egy el a háztól. A macska fülehegyéből lecsípni egy kicsit, s a küszöb alá tenni, akkor sem megy el. (Mégis, ha beteg lesz valamelyik nagyobb jószág, szaladnak állatorvosért, mert az is van már a faluban.) Ilyenféle mondások tarkítják a tavaszi veteményezést is, amit rendesen az asszony az urával végez, de segítenek a gyermekek is. Holdtöltekor kell vetni az aprómagot, akkor nem magzik fel. A mákot februárban kell vetni, akkor nem férgesedik. így mondják, persze, úgy csinálják, ahogy az idő megengedi. Zöldségfélét csak saját használatukra termelnek, de uborkát, hagymát szerződésre is. A kertek nagyok, van ház, ahol a kert félig szerződéses növénnyel