Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

tűzrevaló. Egyik vége lobogva ég, a másik végén sisteregve gyöngyözik belőle a nedvesség. A fás udvarokon jó helye van az apró jószágnak is, de persze baj van véle addig, míg ennyire megnő. És ez a gond, baj megint csak az asszonyé. Ügyes asszony már februárban ültet kotlót, s a kiscsirkék bent vannak a házban, ahol is „sokat kell tűrni nékik". De a korai csirkének jó ára van, rendszerint eladásra kerülnek, de nem egészében. Mert ma már maguk használatára is- tartanak. Rendesen márciusban ültetnek, azt mondják az asszonyok, a márciusi ültetés a legegészségesebb. Meg aztán, a márciusi csirke nem csipog. Az is igaz, (így mondják) hogy a Boldogasszony s Kisasszony közt kelt csirke jó tojó lesz, s a tojása karácsonyig is eláll. A fészket hát elkészítik, kosárba, vagy ócska lavórba, vagy éppen rossz üstbe, szalmát tesznek bele, s mikor jön a csürhe, akkor teszi alá a tojást (Mert akkor gyorsan pattan a tojáshéj, mikor kel). 23—25—27 tojást tesznek egy-egy kotló alá. De mindig páratlant. Az ember kalapjából, mert úgy mondják, hogy akkor sok „kokas kél belőle". (Eladásnál ez többet nyom, mert nagyobbra nő). Mindezt •— és más babonát is — nem hiszi komolyan senki. Valamikor biztos, hogy így hitték az asszonyok, vagy akkor is csak azért, hogy valami színe, játékos íze legyen az örök robotnak? Mert az biztos, hogy csak azért csinálják, mondják így. Nagy izgalom ez, s az is, amikor hetes korában lámpa felé fordítva, tenyerével árnyékolva megnézi a tojást, hány vált alá. Ettől kezdve nedves kézzel megforgatja minden nap, mikor leteszi a kotlót enni, inni. Hogy ne fulladjon bele a csirke, ha majd kél. A kiscsirkét, kisrucát gondozzák, s a faluban oltatják. A tanyán lakók — kb 10 család lakik tanyán, de az is úgy, hogy hol a fiatalok, hol az idősebbek, felváltva — nem oltatják, nincs baromfi vész. Egy negyvenéves asszony, akinek 3 hold szántóföldjük, 3 hold kaszálójuk van 2 ló, 1 tehén, 4 süldő, tavaly tojásból s baromfiból 1500 forintot rakosgatott össze. Az idén nem sikerült a baromfi, mert egy süldő rákapott s megette. Ha nem jól gondozza valamelyik asszony az apró jószágát, megszólják, kicsúfolják, mint az egyszeri asszonyt, aki a libáját szűk helyre kerítette, s elfaluzta minden lehető szabadidejét. A libák rágták az ízíkkóró-kerítést, csüngették a szárnyukat s nekitámasztották fejüket a kerítésnek éhségükben, s csak annyit mondtak: Pip...pip... (legalább is a szomszédasszony így állítja). Az asszony gondja a disznónevelés is. Ugrán, mint hogy általában a Tiszántúlon — a mangalica fajtát tartják. Elvétve van berksír, de ez is keresztezett már. A csürhére hajtást csak ez bírja jól. Zsírja több, etetése igénytelenebb, mint más faj-disznóké. A koca 5—6—7 malacot fijal. A malacokat nagyon gondozzák, hiszen ebből lesz a jövendő koca, hízó, s ha kicsi korában nem él jól, mindig satnya lesz. 3 hetes korukban már adnak neki sültknamplit korpával, tiszta langyos vízzel itatják, jó, friss szalma aljban tartják. 6 hetes korában elszakasztják, ekkor sem kapnak moslékot, mert összelucs-