Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

irányú rendeltetése is megszűnt. Azért jó darabig ragaszkodtak az ugraiak ehhez a sivár udvarhoz. 1—2 eperfa, pár akácfa volt mindössze az udvar félreeső részén, vagy éppen az utcai kerítés mellett, az eperfának jó volt nyárban a termése, az akácfát pedig fej fának sugorgatták. Rekkenő a meleg az ilyen udvaron, kerteken, s a határon, a 100 évvel ezelőtti tölgyerdőt, meg füzeseket kedvére sirathatta. A kert elején volt pár magról, vagy jövésről nőtt szilvafa, — ahogy később kiderült, Ugrán nagyon jó minőségű szilva terem. Most sok fa van, s más vidékről is jönnek, hordják ősszel, mert édes és nagyszemű szilva terem. A falunak volt ugyan ,,fáskertje", ahol sokféle gyümölcs termett, s facsemetét is neveltek. Szerette és ma is szereti a parasztember a gyümölcsöt, de nagy általánosságban sajnálta tőle a helyet. A múlt háború előtt eperfákkal ültettette be a vármegye a közutak melletti árokszélt, eperfa övezi a régi temetőt, s hogy ennyi eperfa van, rákaptak az asszonyok a selyemhernyó-tenyésztésre. Ma már csak pár magános asszony bajlódik vele. De ilyen sivatag volt a határ is, a 36-os tagosításig. A 30-as évek elején egyetlen egy nyárfa állt lent a rétszélben, a valamikori váradi út mellett, emlékképpen a régi nagy erdőkből. És akkor az egyik ember elkerítette a roppant nagy, sivár udvarát (amit nyáridőn minden szombaton fel kellett seperni; faluszerte sepert az egész család, szállt a por, s a rekkenő nyárban kóválygott az aprójószág s fürdött a porban) akácfajövések nőttek örömmel, meg szőlőlugas kapaszkodott, s almafák virágoztak pár év múlva. A nagyon szűk virágoskert is kilépett a házvégtől (az utcai keskeny helyről a ház és a kerítés közül) s virágok sorakoztak az utak mentén, meg ribizli bokrok, s ma, végig megy az ember egy utcán (28 házas) 17 háznál van keresztül kerítve az udvar s szőlőlugas, gyümölcsfák s az utcai fronton akácfák sorakoznak. A többi helyen is azért nincs, mert a szétaprózódással nagyon megkeskenyedett az udvar. És ez faluszerte így van. Az akácfát építkezésnél is felhasználják, és kitűnően bevált. Ezt a fásítást látjuk a kertekben, vagy végig a mesgye szélén lefelé, vagy a kert elején jó darabon. Alma, körte, szilva, barack, de olyan is van, ahol 100—200 négyzetméternyi szőlő is van. A régi szőlőfajták, (Bakator, Juh-csecsű, Hazai) a filoxera kiirtotta, utána Elvirát és Novát telepítettek, de ma Othellót. A 30—40 évvel ezelőtti ,,noha" bor mérgező, s rosszízű borát (a hordót sem kezelték jól) felváltotta az' otelló tiszta, jó ízű bora, az is igaz, hogy demizsonokban is forr, nemcsak hordókban. A határban, a tagosítás után keletkezett ,,tag*'-okon 100—200—300 négyszögöles akác és nyárfaerdőket telepítettek, s ezen a télen több százezer akácfacsemetét ültetnek el a falu határában, a nagylegelő szélén. Az akácfából, meg nyárfából deszkát is fűrészeltetnek, amihez nem lehet jutni. Gallyával tüzelnek, a határbéli munka közben az erdőben pihennek, hűvösölnek, s az akácfa nyersen is kitűnő