Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

egyik ugrai paraszt, nagy volt a sár, elakadtak. Kesely ne! Bíztatta szelíden a paraszt a lovat, meg se mozdul, többszöri bíztatásra sem. — Hej, mennének ezek, csak ne pap ülne a "szekéren! — sóhajtott fel keservesen. — Hát édes fiam, vegyük úgy, hogy nem pap ül. — Igen? Na azt a... — kezdi egyre cifrábban a paraszt, s a lovak egyből kirántották a szekeret. Ezt csak azért, hogy ilyen állapotban az asszony is kiadhatja a mérgét. Asszonynak kiöltözködni nem szabad. Csak tiszta legyen, rendes, de nem feltűnő. Kartonruhában, kötővel, világos kendővel — most már előre kötve — megy a kútra, boltba. Ha cifra, megszólják: na ebből se lesz rendes asszony! ' Az urát nagyon ki kell szolgálni, ö készíti a mosdóvizet, odaadja a türölközőt, az ingét, az ételt elébe teszi, a tarisznyát nyáridőn ő készíti, kezébe adja. Az asszony nem dalolhat otthon, mint a lányok. Csak lakodalmakban, bálban. Fütyölni meg éppen nem fütyölhet, ezt bolondnak tartják. Egy menyecskét más faluból hoztak. A lakodalom után sepregetett a ház előtt, s dalolt, mondta. Az anyósa így meséli el: „Csak hallgatom, csak hallgatom, sepreget, oszt dalol... Még ilyet! Nem is állta meg Sándor, odaszól neki. Jó kedved van neked, te! Jó hát! Azt mondja. Hát láttál már ilyet?" Az anyóst nem szolgálja ki az asszony, csak ha beteg. De az apósát már igen. Általában az asszonyok az após kedvét keresik, jó pártfogójukra lelnek benne. Etetik, tisztán tartják, eldugnak neki valami jó falatot, s a vénembernek ez jól esik. Ha megnézzük egy parasztasszonynak napi tennivalóját egy májusi és egy januári napon, ezt látjuk: A májusi napon jó idő van, s éppen sütés van a háznál. Az aszszony 4 órakor felkél, gyorsan öltözködik, megfésülködik, mert aztán nem hajaihat (különben is, ha csak nem szakad rájuk a munka, minden reggel, télen, nyáron legelébb fésülködik). Szeméből kimossa az álmot. Ha ló is van a háznál, az ura már adott a lovaknak, adott a tehénnek is. Az asszony tüzet rak, felteszi a vizet melegedni, addig megfej. Elszűri a tejet. Utána kezet mos, hozzáfog dagasztani. Három kenyeret, cipót sütnek Ugrán az asszonyok. Egyegy kenyér 7 kilós. Egy és fél órahosszáig dagaszt, kiszakítja a kenyeret (előző este mikor kovászt tett, így teszen a kovásznak: Pcccu! hogy jól keljen) míg kél, otthagyja, enni ad a disznóknak, tyúknak, kiscsirkének, kisrucának, sorba. Vizet is önt nekik. Az ura segítésképpen behozta a fűtenivalót (szalmát). De már elment a határra. Az asszony aztán beveti a kenyeret, két óra hosszáig van bent a kenyér, a cipó egy óra hosszáig. Míg sül a kenyér, kitakarít, a teknőt kimossa, vagy felkaparja, a szakasztókendőket kirázza, összehajtogatja, aztán elszalad a kútra. De kiscipót is szakított, azt kivette, megzsírozta, ez a reggeli. De nem ülve eszi meg, csak jövésmenés közben. Kiveszi a kenyeret, kezdheti az aprójószággal való bíbelődést. etetni, friss vizet adni nekik, aztán kimegy a kertbe,