Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)

MUNKÁCSY ÖNÉLETRAJZA 1879-BÖL' „Kedves barátom Miklós! Az utóbbi időben többször volt alkalmam meggyőződhetni azon szívélyes, jóakaratú érdeklődésről, mellyel úgy a hazai, mint a kül^ földi lapok irányomban viseltetnek, s több ízben olvastam rólam szóló többé-kevésbbé hiteles élerajzi adatokat. Miután azoknak majdnem mindegyikében Szamosi Elek jelenlegi rajztanár úrról Nagyváradon, nekem első mesteremről oly megjegyzések tétettek, melynek jellemét és társadalmi állását teljesen hamis színben tüntetik föl: mindannyiszor sértve éreztem magamban azon hálaérzetet, mellyel neki tartozom, s melyet irántam soha meg nem szűnök táplálni. Ezen tévedések felvilágosítása végett engedd meg tehát kérlek, hogy elterjedt lapodban a Szamossy és köztem fennállott, pályám kezdetét képező viszonyt néhány szóval magam elmondhassam. 1861-ben volt, hogy mint rokkant asztaloslegény egészségem helyreállítása végett Gyulán nagybátyámnál váratlanul betoppantottam, ki komoly, szigorú ember lévén, valami „Jugendstreickot" gyanítva, majdnem rögtön visszaexpediált Aradra, honnan jöttem; másnap azonban, midőn a hideg kegyetlenül kirázott, szó sem volt többé Aradról, s szorgos ápolás alá vetettem. Szerencsémre hideg.lelésem harmadnapos volt, s a közbeeső napokban jól érezvén magam, szabad időmet rajzolással tölthettem. Szamossy akkortájban olaszországi útjából visszatérvén, Wenckheim gróf meghívása folytán családi képeket festeni Gyulára jött. A véletlen összehozván vele elmondtam neki egész őszintén, hogy bíz én asztaloslegény vagyok, de nagyon szeretek rajzolni, s hogy míg hideglelésem tart, minden időmet a rajzolásra akarom szánni. Megmutattam neki zsenge rajzaimat; ő jól megnézte előbb azokat, azután pedig engem, s végre így szólt: „Magából talán más is le60. Vasárnapi Üjság 1879. 121.