Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)
Odry visszaemlékezése valamivel közelebb hozta hozzánk Miska hétköznapjait; Szamossy és Munkácsy együttlétének baráti hangulatát, a műteremben dolgozó Miskát örökítette meg. Egy másik viszszaemlékezés az asztalosműhelyben lábatlankodó inast fedezi fel. Az elbeszélő Portörő Károly maga is asztalosmester volt, s Munkácsynak 5 évvel fiatalabb kortása. ..Az öreg Portörő úgy emlékszik vissza Miskára. mint aki »tudomanyos« volt — írja a Békés — s inkább rajzolt, mint a mesterségit folytatta. Minduntalan faképnél hagyta a műhelyt és Gyulát s megugrott Békésre meg Csabára. «Csak hajkurászta a mesterségit Miska,-« s gondolata mindig csak azon volt, hogy mit és hogyan rajzoljon le s elég volt neki csak meglátni valamit, »mar firkantotta is, olyan fráter vót!«. . .s mikor Oláh György asztalosmesternél a kapu alatt a koporsókat festette, vetvén rájuk az ornamentumot. mert akkor festették és nem papírból ragasztották, Miska vidáman fütyörészett és betyárkodott. Fütyörészett és betyárkodott, ha gondolatban is, nem sokat törődvén vele, hogy örökhajlékon futkároz az ecsetje. Koporsó, tulipános láda, igen csak egyre ment nála, ha kedve jött fütyölt, vagy törte a fejét a »frater«, hogy mit kellene »firkantani«..." 27 A visszaemlékezés szóhasználata, stílusa lehet egyéni — s ebben az esetben nagyon is érezhető az öreg asztalosmester hirtelenkedő természete —, de a kiérezhető valóság mégis csak Munkácsy életének egy sajátosan gyulai vonása: a mesterségét csak „hajkurászó" aszta1 osinas alakja. Az első pillanatban ellentmond ennek Munkácsy önéletrajza: ..Az asztalosműhelyt elfeledtem, minden bajjal és szomorúsággal együtt. Kísértetmesének tünt föl minden emlékem mesterségemről. . ." 2S Az Aradon átélt bajt és szomorúságot valóban elfeledhette, de az asztalosműhelyt aligha. A gyulai szájhagyomány ugyanis erősen állítja, hogy Munkácsy inaskodott Gyulán. Ennek első írott emléke a Békés egyik cikke 1900-ból: „ . . .itt dolgozott mint asztaloslegény, festette a tulipános ládákat, amelyekből régi gyulai földmíves családok körében ma is számos darab található". 29 Néhány évtized múlva, ugyancsak a hagyományra hivatkozva, írja Khón Dávid, hogy sokat dolgozott Oláh György asztalosmesternél tulipános ládákat festegetve. 30 Régi gyulai családok emlékezetében ma is él ez a hagyomány. Magam is beszéltem olyan emberrel, aki 1905 körül hallott Munkácsy gyulai asztalosságáról. Egy másik, ma már 90. évét is meghaladó 27. Békés, 1935. III. 17. 28. Munkácsy: i. m. 58. lap. 29. Békés, 1900. V. 6. 30. Khón Dávid: Gyula város utcái és terei. Gyula, 1937. 40. lap.