Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
gerjesztő erőt. Czibusz Géza közölt egy magyarországi bolgár népdalt is, amiben a boldogtalan szerelmes így panaszkodik: Meg sem kóstoltam az almát És már is odaadtam kedvesemnek. Egyed kedvesem az almádat, S azt mondod, hogy engem nem szeretsz? 82 A szlávság almaszimbólumait tárgyalva, kihangsúlyozva az almaszimbolika elterjesztésében a délszlávok szerepét, meg kell emlékeznünk a románok almaszimbolisztikájáról is. Például az almával való eljegyzést a románság is ismeri. Egyes vidékek románságánál a kérők „ha meggyőződtek a szülők beleegyezéséről, az egyik egy kulacsot, a másik egy almát tesz az asztalra, amiről a háziak aztán megtudják, hogy a vendégek valóban kérők. Az almában néhány ezüst pénz van, a kulacsban ital". 83 Ennél a szegényes adatnál sokkal fontosabb az egyik román házassági szokást megemlíteni. A házasságkötés első évfordulóján állítják fel az „esküvő almafáját" (merül de cununie). Ehhez a költséges szokáshoz négy asztal szükséges. A négy asztalt a szabadban állítják fel és négy almafával választják el eket egymástól. Sokszor azonban csak egy almafát használnak, ezt a násznagy előtt állítják fel. Az almafát vagy almafákat mindenféle gyümölccsel, cukorral, süteménnyel és ajándékkal feldíszítik. A szokásnak egyházi jellege is van. A pap és a kántor különféle szertartásokat végeznek a fák előtt. A fiatal házasok ilyenkor ajándékokat osztogatnak, a szegényeket megvendégelik. A fa a násznagyé lesz, a fiatal férj ezekkel a szavakkal adja át neki: „Ezen a világon legyen a násznagyomé, a másvilágon pedig az enyém". A szokást ismertető Moldován Gergely azt mondja, hogy: „a fiatal pár azért állítja fel az almafát, hogy a másvilágon legyen egy fája, amely alatt megpihenhessen". 84 A szokás értelmének kipuhatolása szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a násznagy a neki ajándékozott almafáért egy üszőborjút ad àz új párnak ajándékba. Ebben a szokásban érdekes módon keveredik az alma szerelembiztosító, termékenységet adó ereje a holtak tiszteletével, amit majd az utódok végeznek. A román népmesék a különféle típusokon belül bőségesen tartalmazzák az almaszimbolika egyes mozzanatait. A Prislea vitéz és az aranyalmák c. mese például az Argirus mesekörbe tartozik. A király nem tud soha sem enni gyönyörű kertje arany almáiból, mert mire beérnek, ellopják őket, hiába őrzik a leghíresebb vitézek. Megpróbálja a tolvajt meglesni és az aranyalmákat megőrizni a király két nagyobb fia is, de az csak a legkisebbnek, Priselának sikerül. A tolvajokat üldözve a rá irigykedő bátyjaival eljut az alvilágba, 82. Libovnici libovnica. Dél-Magyaországi bolgár szerelmi dal. Ethnographia. I. (1890.) 252. 83. Dr. Moldován Gergely: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 154. 84. Dr. Moldován G. id. m. 180—181.
