Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

ahol sorra megöli a három földi királylányt őrző sárkányt. A bátyjai irigységükben elhatározzák, hogy megölik. Amikor húzták fel az alvilágból kötélen, hirtelen visszaengedték. De Prisleának semmi baja sem történt, mert óvatosságból egy követ kötött maga helyett a kötélre és testvérei azt ejtették vissza. Pedig hálásak lehettek volna Prisleának. A kiszabadított királylányokat testvéreinek szánta, a harmadik királylányt, aki az arany palotában lakó sárkány rabságában volt, és aki aranyalmával jött fel a felvilágra, magának tartotta meg. A griffmadár segítségével kiszabadul az alvilágból, különböző kalandok, próbák után igazolja magát az apai háznál, menyasszonya előtt, többek között éppen az aranyalmájával, amit óvatosan magánál tartott. Összeházasodnak, boldogan élnek. Boldogságukat a gonosz testvérek sem zavarják, mert megbűnhődnek gonoszságukért.

85 Ez a mese nemcsak történtében, hanem egyes mozzanataiban is rendkívül közeli rokona az Ifjító alma, éltető víz című, az előzőekben bemutatott orosz népmesének. A motívumvándorláson kívül benne az almaszimbólum vándorlását is megfigyelhetjük. Érdekes bővülése a bolgár és a román almaszimbolisztikának az életfája és az égig érő fa irányába való tágulás. Ez a magyar hagyományokban is megtalálható. Egy bibliai reminiszcenciákra visszavezethető román menyasszonyi szülőmegkövetés igen jellemzően ezt mondja: ,,nőd is házadban termővenyige lészen; gyermekeid mint új növények ülik körül asztalodat."

86 x A délszláv hatás a magyar almaszimbolisztikában is nyomonkövethető. Ennek a különben is gazdag és török elemekkel teljesebb hagyományvilágnak a vizsgálata azonban egy külön dolgozatot igényel. Dolgozatunk az Ethnographiában megjelent tanulmányunk (Az almaszimbolika magyar vonatkozásai, Ethn. LXXIII (1962) 4.) „mellékterméke" csupán, a kérdés komoly szlavisztikai tisztázását közelről sem igényli magának. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a sémi-keresztyén, görögrómai és részben török almaszimbolisztikát a délszláv népek átvették, egybeolvasztották, egyéni színekkel gazdagították és továbbadták. Az ő hagyományvilágukban vált az almaszimbolisztika tárgyává a tényleges alma, a birsalma, a gránátalma és részben a füge helyett, ök fejlesztették az almát a benne szemlélt szerelemgerjesztő és megtermékenyítő erő alapján eljegyzési jeggyé: jabukává. 85. Prislea cel vonic si merele de aur. Bukarest környékéről gyűjtött népmese. Pétre Ispirescu: Legende sau basmele Rominilor. Bucuresti, 1882. 81—94. Magyar fordítása a Szegény ember okos lánya c. román népmesegyűjteményben. Bukarest, 1958. 43—57. 86. Dr. Oroszhegyi Józsa: Román élet. Erdélyi Ritkaságok 5. Kolozsvár, 1942. 89.