Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
A délszláv néprajzkutatás mint láttuk is, kellő mértékben kutatta az almaszimbolisztikát. A különféle, igen sok adat közül még csak néhányat említünk. Többen említették például azt az almával kapcsolatos szerb népszokást, hogy ha a lakodalmas menet hídhoz érkezik, megáll. A menyasszony almát dob a vízbe. Ennek a szokásnak egy másik formája az, hogy az új asszony férje házánál almát dob a kútba. 68 Az alma és híd kapcsolata megjelenik egy hiedelemben is a Vajdaságban. Eszerint a hídon talált almát nem szabad felvenni, mert azt a kezünket, amellyel felvesszük, elveszítjük. 69 Azt hisszük, hogy nem járunk rossz úton, ha az almában itt is szerelemgerjesztő szert látunk. A hídon talált alma felvétele egyenlő a bizonytalan, a csalfa, a könnyelmű szerelemmel. A legújabb gyűjtésekből Vera Milutonovic néhány adalékára térünk csak ki. 70 Vera Milutonovic gyűjtései szerint az alma ma is nagy szerepet játszik a vajdasági délszláv esküvői szokásokban. Amikor a legény szüleivel leánynézőbe megy magával visz egy almát, amibe be van nyomva egy arany vagy ezüst pénz. Ha a leány beleegyezett, hogy férjhez megy a legényhez, leendő apósa átadja neki az almát. Ez annyit jelent, hogy a lány el van jegyezve és azt mondják, hogy: „elfogadta az almát". Néhány nap múlva a lány szülei elmennnek a legény szüleihez, megnézni, hogy hová fog a lányuk kerülni. Magukkal viszik a kapott almát pénzestül és ha nem tetszenek a legény körülményei, nyomban visszaadják. Ez pedig azt jelenti, hogy az eljegyzés fel van bontva. Ha megfelelőnek találják a vőlegény viszonyait visszaviszik az almát. Az esküvő előtt a vőlegény és barátai meghívják a lakodalmi vendégeket és minden meghívott háznak egy-egy almát adnak. Az esküvő után pedig, amikor a vőlegény a lányt; mostmár fiatalasszonyt, a házához vezeti, a menyasszony mielőtt kilépne a szülői ház udvaráról egy almát át68. Vö.: Strausz Adolf: Bosnyák föld és népe. Budapest, 1881. több helyével. Strausz ezen munkája azért Is jelentős, mert a Középbalkán népeit a maguk sokféleségében, külön-külön mutatja be (mohamedán vallású bosnyákok, a római katholikusok, a görög-keletiek, a bosnyák zsidók, az arnauták, zinzárok és cigányok). Minthogy a kérdéses területet az izlám is érintette, meg kell emlékeznünk a mohamedanizmus esetleges hatásáról is. A mohamedán vallási gyakorlatban az almának kevés szerepe van. A különleges házassági szokások, a nők teljes elkülönítése pedig a házassági szokások területéről is kizárta az almát, mint szimbólumot. Viszont érdekesek a Korán idevonatkozó azon szavai, melyek meghatározzák a nők és a szerelem szerepét a balkáni mohamedánok életében is. A Korán II. szurájának 223. verse azt mondja: „Feleségeitek a ti szántóföldetek, neki mehettek szántóföldeteknek úgy a mint akartok". Itt kell megemlíteni a cigányság, de különösen a balkáni cigányság, sokfelől öszszedett almahiedelmeit is. Ezek megerősítik az eddig elmondottakat. Vö, : Dr. Heinrich von Wlislocki: Volksglaube und religiöser Brauch der Zigeuner. Münster, 1891. 25,32, 69, 99 és 117. Az egész kérdésre nézve jól eligazítást ad és a népi díszítőművészet területére is elvezet G. A. Küppers-Sonnenberg kiváló tanulmánya: Ornamente und Symbole südslawischer Bauernlauten (Guslen). Sonderndruck: Zeitschrift für Ethnologie. Bd. 84. Heft 1. Braunschweig, 1959. 69. Holczmann Ignácz: Bácskai babonák. I. Bács-Bodrog vármegyei Történeti Társulat Évkönyve. 1901. 85. Petrováci babonaként közli. 70. Rajkó Mikolic múzeumigazgató (Novi-Sad) 1960. árp. 6-án kelt levelének Vera Milutonovic gyűjtéséből származó adatai. — Ezúton mondok köszönetet mind Vera Milutonovic, mind Rajkó Mikolienak adataik közléséért.
