Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

legközelebbi rokonai megjelennek, s a koló közepére menvén, ott fiaik számára egy-egy hajadont szemelve ki, azt egy alma átadása által, melybe ezüst pénz vagy bankó van téve, fiaik leendő nejéül eljegyzik. Ha a hajadon, az almát elfogadja, az eljegyzés megtörtént, s a gyűrűváltás vagy ugyanazon, vagy legközelebbi napon ünnepélyesen "megtörténik. Ha pedig a lány az almát visszautasítja, az annyit jelent, hogy neki a legény sem kell. E népszokás eredetét a török időkből származtatják".

34 Az almával való eljegyzés valóban lehet török eredetű, de általánossá a délszlávok között vált. Krauss Frigyes az almával történő eljegyzést a Balkán félsziget szláv népeinél általánosnak mondja.

44 De így vélekedik egy másik kutató, Poznan is.

45 Előbb ismertetett adatunk az almával való eljegyzést szoros kapcsalotba hozza a leányvásárokkal. 1860-ból ismeretes a zombori leányvásár részletes leírása. Eszerint a zombori leányvásárt Szent Ferenc napja (október 4.) utáni első vasárnap tartják. Ekkor nagy népünnepélyeket szokás a városban rendezni. A kólót a plébánia előtt táncolják. Koló közben választják ki a bunyevác legények a jövendőbelijüket és ott nyomban el is jegyzik, ezért ezt az ünnepélyt leányvásárnak (vojacki vasár) is nevezik, „összesereglenek a mindkét nembeli házasulandók szüleikkel és rokonaikkal. A kólót citera (tambura) vagy dudaszóra (gajdé) járják. Ilyenkor választják ki a legények vagy szüleik, rokonaik a leányt és nyomban egy piros almával eljegyzik, elmátkásítják".

4fi Bács-Bodrog vármegye monográfiája szerint még a kilencvenes években is így volt a zombori leányvásár és csak századunk elején szorult ki a külvárosok kocsmáinak udvarára.

67 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány közlése érdekesen azonosítja a leány vásárt és az almaadást. Szerinte a szerb lakodalmat a gyűrűcsere (preszten) előzi meg. Ekkor a menyasszonyt egy nagy piros almával tisztelik meg (jabuka), amibe a kérő tehetsége szerint egy vagy több aranypénzt tesz. Innen aztán minden menyasszonyi ajándék neve alma, azaz jabuka, sőt maga a leányvásár is jabuka (vagy veridba).

48 Különben ez az ismertetés érdekes magyarázatát adja a közelmúlt idők leányvásárainak. A szállásokon élő, egymást nem ismerő fiatalok ilyenkor találkoznak. Jó alkalom ez arra, hogy a szülők a kölcsönös vonzalom kikapcsolásával fiuk számára megfelelő párt válasszanak, mind vagyoni, mind nemzetiségi, illetőleg vallási szempontból. „A kólóban addig cserélgetik egymást, míg egymásra nem találnak az 43. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások. Pest, 1867. 349. Hivakozik a Vasárnapi Üjság (1854. 303.) és a Neíelejts (1861. 141. szám 36.) e tárgyról írt cikkeire. 44. Krauss id. m. 275. VÖ.: Lakodalmi szokások a Szerémségben. Letopis Srpske Matice. 1845. 70. köt. 34—72. 45. Poznan J. : Das Frauengeschlecht bei den Balkan-Christen. Budapest, 1901. 46. Vukicsetvics Miklós leírása 1860-ból. A Temesvári Múzeum kéziratos monográfiagyűjteményéből közli T. K.: Adalékok Zombor néprajzához címmel a Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulat Évkönyvében. 1911. 154—162. 47. Borovszky Samu szerk. : Bács-Bodrog vármegye monográfiája. Budapest, 1909. I. köt. 228. 48. Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. Magyarország II. köt. 631.