Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

relém gyümölcsét. Illetőleg magát a szerelmet is, ami termékeny. Ebben az esetben hangsúlyt kap az alma magja. További jegyei még a színe, íze, alakja, egészséges vagy rothadt, tiszta vagy piszkos állapota, mozdulatlansága vagy mozgása. Mindezek a jegyek a szerelem jelzői is lehetnek. Az alma színe szerint beszélünk tüzes, átvitt értelemben lángoló szerelemről. Különös jelentőséggel bír a piros szín, mert ez a vér és rajta keresztül az élet színe/' A zöld, a fehér, a sápadt, a sárga almaszín a kényszeredett, lanyha, nem kívánt szerelmet jelzi. íze szerint lehet az alma, illetőleg a szerelem édes, savanyú (boldogtalan vagy éppen bűnös szerelem). Az alma formája sem közömbös, hiszen éppen a magyar nevez egy bizonyos fajta almát lánycsecsű almának, nyilván nem minden hasonlatosság és erotikus vonatkozás nélkül. Ha az alma kerek, akkor nyilt, tisztességes, boldog szerelemről van szó. A folklór töménytelen adatot gyűjtött össze a többi, itt most nem részletezhető tartalmi jegy szimbolikus értelmezésére is. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az alma a szerelem szimbóluma. A szimbólum elterjedése, tartalmi jegyeinek megszaporodása révén a termékeny szerelemé, magáé a termékenységé. Mint ilyen, a szerelem, a termékenység biztosításának varázsételévé is lett. Az emberiség életének hosszú útja alatt hol az egyik, hol a másik tartalmi jegy kapott hangsúlyt, illetőleg halványult el, de az alma napjainkig megmaradt a világ legtöbb népénél a szerelem jelképének. Eredete visszanyúlik az emberiség gyermekkorába, azokba az időkbe, amikor az emberek még nem voltak tisztában a nemzés, a megtermékenyítés, a szülés fiziológiájával és az emberi megtermékenyülést, szülést az általuk jobban ismert növényvilág mintájára, virág, mag, gyümölcs vonatkozásban képzelték el."' A különböző népek más és más időben hagyták el ezt az állapotot, aminek számos személynévben állítottak önkénytelenül emléket. Például a magyar az árpából, mint megtermékenyítő termésből, magból eredőt alkotta az Árpád nevet.

6 Ha az almaszimbólum eredetét vizsgáljuk, először a keletkezés körülményeire kell figyelnünk. Már az eddig elmondottak is szóltak az élettani megfigyelésekről. Az élettani megfigyelések és azok vonatkoztatása az emberi viszonyokra azonban csak az egyik, kétségkívül az ősibb fajtája a szimbólum keletkezésének. Van egy másik mód is, ez pedig a hasonlóság alapján való szimbólumkeletkezés. A hasonlóságra alapított képes beszéd, képszerű kifejezésmód általában jellemző a primitív népekre. A női melleket, ezeket a jellegzetes női 4. A vörös szín az ősi vallásokban. Dr. Varga Zsigmond: Altalános vallástörténet. I. Debrecen, 1932. 210. Lásd még: Róheim Géza: A magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925. 59—70. Itt különösen a vérről, mint szerelmi varázsszerről van szó. Fontos tényező a vér piros színe. 5. Vö. : Az első emberpár és Az ártatlanság című néger mondákkal. Karunga a holtak úra. Néger legendák. Ford.: Radnóti Miklós. Budapest, 1957. 108—109 és 148. 6. Kerényi Károly: Árpád és a növényi termést jelentő magyar személynevek. Magyar Nyelv. XXVII. köt. 1931. 94—106. Almosra vonatkozóan lásd még: Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1930. 281—283. Vö.: László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944. 247 és k.