Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

testrészeket, almához hasonlítani igen általános. A női melleken át az alma az egész női testet is jelenti. Minthogy a szerelem tárgya a női test, magát a szerelmet is szimbolizálja. Á női test a termékenység otthona, háza. a szerelem termékenyíti meg — ezek az alma jelképi értelmének vonatkozásai. Bár az almaszimbólum igen elterjedt, majd minden népnél megtalálható, mégis három elterjedési területen alaposabban meg kell vizsgálnunk eredetének kérdéseit. Az eredet kérdéseinek feszegetésénél mindenek előtt az élet/földrajzhoz kell fordulnunk. Eszerint az alma Európában északon is viszonylag magasan ismeretes (Norvégia, Svédország). Nyugat-Európában és Dél-Európában fokozatosan ritkul. Ázsiában sem terjed messze délre, bár Ázsia belsejéig ismeretes. Afrikában, Arábiában nincsen vagy igen ritka. Ellenben Amerikában, Ausztráliában igen gyakori. Nehéz lenne az alma őshazáját meghatározni. Csupán valószínűségről beszélhetünk, amikor a Földközi-tenger keleti és északi partvidékét, Kisázsiát, a Kaukázust, Dél-Szibériát, a Tigris és Eufrátesz völgyét mondjuk az alma őshazájának. Ezen belül meg kell említeni még azt, hogy a gránátalma a Földközi-tenger egész környékének, Dél-Ázsiának; a birsalma Görögországnak, a füge Dél-Európának jellegzetes növénye, illetve gyümölcse. Vagyis valószínű, hogy az almaszimbólum ezeken a vidékeken keletkezhetett. Mindazok a népek, amelyek ismerik ugyan az almaszimbolikát, de ezeken a területeken kívül vagy ennek a szélein élnek, más népektől vették át. Az a három elterjedési terület, melyet az almaszimbolisztika eredete szempontjából fokozott figyelemmeml kísérünk mind ezen a területen, az alma őshazájában van. A sémi népek őshazája ismeri ugyan az almát. A Kaukázus vidéke is elég közel van hozzá ahhoz, hogy az alma általánosan ismert gyümölcs, szimbólum legyen. Mégis valószínűbb hogy a sémi népek és velük kapcsolatosan a biblikus idők almája nem a voltaképpeni alma volt, hanem a gránátalma vagy a füge. A gránátalma, illetőleg a füge a biblia, a keresztyénség elterjedése révén azonosult az almával. A gránátalmafa szent fa az izraelitáknál. Saul, Izrael királya, a csata előtt a Migron mezején álló gránátalmafa alatt tartózkodott.

7 A Tamuz szimbóluma is. A salamoni templom oszlopain és a főpap talárjának szegélyén nem csupán díszítések a gránátalmák, hanem palliativ eszközök is a démonok ellen.

8 Ugyanakkor a termékenység, a szerelem jelképe is. Mint ilyennek, már a szíriaiak és föníciaiak istentiszteletein is jelentős szerepe volt.

!l A Hebron különösen híres volt gránátalmáiról.

10 7. Sámuel első könyve 14. rész, 1. vers. 8. Hornyánszky Aladár: Damonűzés szerekkel és cselekvényekkel az Ó-Testamentumban. Keleti tanulmányok. Budapest, 1910. 158. 9. Dr. Kovács Ödön: A vallásbölcsészet kézikönyve. I. A vallások története. Budapest, 1877. 261—273. 10. Dr. Kállay Kálmán: Zsidó mesterségek és foglalkozások Jézus korában. Theológiai Szemle, 1926. 950.