Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

Gyula városa különös jelentőséggel bír a megyebeli cigányság életében. Nemcsak azon közigazgatási okból kifolyólag, hogy évszázadokon keresztül Békés megye székhelye volt, hanem azért is, mert a megyében itt tűnnek fel először s mert a híres gyulai vásárokon keresztül a megye, sőt távolabbi vidékek cigányságának is központja, összetartó kapcsai voltak. A török kiűzése előttről alig van róluk néhány adatunk. Az mindenesetre említésre méltó, hogy 1562-ben az egyik gyulai fővitéz Cigány Mátyás volt/' A török kiűzése után, 1726-ban említik őket először, majd pedig 1731-ben, amikor is a gyulai uradalomban egy vajda kormányzása alatt éltek.

5 Fontos adat a Békés megyei és a gyulai cigányság életkörülményeire az a válasz, amit a megye adott a Helytartótanács 1777. évi rendeletére. Ez a rendelet kimondta, hogy minden egy évesnél idősebb cigány gyermeket el kell venni szüleiktől és módos gazdákhoz kell adni, hogy neveljék fel őket. Az apákat pedig arra kell kötelezni, hogy a nevelésért naponta egy garast fizessenek a gazdáknak. A 12 éven felüli cigányokat pedig földművelésre és mesterségtanulásra kell kényszeríteni. Békés megye erre az embertelen rendeletre az válaszolta, hogy „itt kóborló czigányok, kikre e rendeletet alkalmazni kellene, nincsenek, mert a czigányok itt éppen úgy, mint a többi nemzetbeliek, a megyének állandó lakosai s saját házszámmal is ellátott lakásaik vannak, még pedig nem a falukon kivül, hanem a többi lakosok lakházai közt".

6 Természetesen ez a jóindulatú válasz csak a cigányság egy részére vonatkozhatott. A megye akkori vezetői részint humanizmusból, részint kényelemszeretetből válaszoltak így, hiszen, ahogy majd látni fogjuk, még egy évszázad múlva is voltak Gyulán „számozatlan sátorban" lakó cigányok. Az biztos, hogy a gyulai cigányság egy része hamar, már a XVIII. század közepén letelepült. A város számukra a Cigány városon 1788ban kurtakocsmát is állított fel.

7 A letelepültek egy része különféle mesterségeket folytatott, természetesen a céheken kívül. Ebből sok súrlódás adódott. A céhek még 1814-ben is panaszolták, hogy a cigányok szekereket vasalnak.

8 4. Cantio de militibus pulchra. 1562. RMKT. VU. 75. 5. Scherer Ferenc: Békés vármegye társadalma 1695—1848. Gyulai Dolgozatok 3. Gyula, 1941. 7. 6. Regesták Békésvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből. Békésvármegyei Köz• mívelődcsi Egylet Évkönyve 1884/85. (XI. köt.) 109—110. . 7. Scherer Ferenc: Gyula város története I. Gyula, 1938. 376. 8. Scherer: Békés m. társadalma i. m. 26.