Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

A gyulai Cigányvárost a XVIII. század második felében fokozatosan szállta meg a közeli bihari részekről és a Sárrétről beköltöző kálvinista magyarság. A régi Cigányváros neve hamarosan Újváros lett. Valószínű, hogy a cigányok megtelepülve se folytattak minden tekintetben megfelelő életmódot, maguk közé engedtek kóbor cigányokat, mert 1831. augusztus 1-én a cigányokat a kóborló koldusokkal együtt kitelepítette a város, a mintegy 3 km-re levő Remetére, a közelgő kolerára való hivatkozással. Itt gondoskodott élelmezésükről is, a visszaszökőket pedig 12 bottal és visszaszállítással büntette.

9 A Remetéről való visszatelepülés után a gyulai cigányság kevésbé alkotott zárt csoportot, mint azelőtt, inkább széttelepült a lakosság között. Bár tagadhatatlan, hogy egyes helyeken egymás mellé telepedtek. Az állandó lakosok mellett folytonosan találunk időszakos telepeseket is. Az ezeket alkotók rendszerint hosszabb-rövidebb ittartózkodás után továbbvándoroltak. Ezekkel a vándor cigányokkal Gyula és a megye cigánysága időről-időre újabb és újabb ethnikai frissítést kapott. Ezzel magyarázható, hogy a viszonylagos kis'létszám, a régóta való letelepedés ellenére is, mind a gyulai, mind a megyebeli cigányok sok eredeti cigány sajátságot megőriztek.

10 A letelepült gyulai cigányok javarésze már 1848-ban zenész volt, jóhírű bandájuk is volt. A megye kötelezte is őket a nemzetőrség kísérésére.

11 Társadalmi helyzetükben ennek ellenére inkább sülylyedtek. A nem zenészek különféle alacsonyrendű, mások által megvetett munkákat végeztek (tapasztás, hajcsárság, gyepmesterség stb.). Az is előfordult, hogy rájuk bízták a hóhéri teendők végzését, ha a hivatásos hóhér nem tudta kötelességét teljesíteni, mint például 1852ben is. Ekkor akasztották fel Gyulán Mocsári János és Csalah Imre gyilkosokat s minthogy a „váradi hóhér, — kiért a megye küldött nem jöhetvén el, az idevaló czigány sintér akasztotta őket fel".

12 Ilyen bevezetés után adjuk közre azt a sok néprajzi értékkel is bíró összeírást, amit a városi tanács készíttetett a gyulai cigányokról 1848-ban.

13 9. Scherer: Gyula v. története i. m. I. 441. 10. Cigány-szokások. Szeghalom-Vidéki Hírlap, 1908. szept. 13. 11. Scherer: Gyula v. története i. m. II. 27. 12. A gyulai ref. egyház protoculluma 1852. Pro Memoria. 85fT 13. Gyulai Állami Levéltár. Czigányok összeírása 1847/48. No. 1352.