Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
sága felül, melly azomban az azok szokásával közelebbről való esmérkedés után, leg alább a férfiak részéről tsak hamar elenyészik. Az Oláhoknak eledele igen egyszerű; a kukoritza, a mint felylyebb már emiitettük, teszi ki annak leg nagyobb részét. Ennek Lisztjéből készéttenek ők bizonyos sürü kását, mellyet az Olaszok Polentának, az Oláhok pedig Mamaligának hívnak. Ugyan ezen lisztből készéttik ők a kenyeretis, mellyet laposan elterétvén, és megsütvén, malájnak neveznek. Ezen kenyér a még frissen sült, igen jó izü, de hamar meg keménykedvén, a nem Oláj Ínyeknek tsak nem megemészthetetlen lészen. Azon kivül táplálják magokat az Olajok tejjel, sajtal, szalonnával, gyümöltsel, fok- és veres hagymával, úgy szinte némelly héjj as veteményekkel, és eleséggel, melly utóbbiakat tsak igen szegényen szokták elkészíteni. A Görög szertartás béli böjti napokat igen keményen meg tartják, ekkor ételeiket többnyire tsak vizzel, és sóval készittik meg. Hust átallyába keveset esznek. Már felly ebb is mondottuk, hogy az italnak igen nékie vágynak adva, és hogy a bort és a pálinkát mód felett szeretik; Ezen utóbbi italt égetik gabonából, és külömbféle gyümöltsből. A gabonának a pálinka égetésre való pazarlása, többször nyújtott alkalmatosságot arra, hogy az Oláhoknak a pálinka égetés keményen meg tiltatott. (15 v ) Ruházattyok az Oláhoknak a Tartománynak külömbféle részeihez képest szinte külömbféle, átallyában véve pedig következendőket lehet erről meg jegyezni: Nyári öltözettyük egy bő újú goromba vászon Ing, mellyet a nadrágon kivül ki lógatni, és a Csipejek felett egy bőr övvel által szorittani szoknak. Ezen öv ki vagyon rakva külömbféle sárga, s veres réz gombokkal; ebben szokták hordozni késeiket, tüz szerszámjokat, és pipájokat is. Nadrágjok, melly szinte goromba posztóból készétetik, egész a bokáig ér le. Nyáron mégis leg inkább pőre gatyát viselnek. Lábaikat mindenféle ringy-rongyal bé takarni, és bokán feliül öszve kötni szokták. Ezen bőr lábbelit, melly minálunk botskornak, az Oláhoknál pedig Opintsnak neveztetik, többnyire tsak nyers ökör bőrből mettzetik ki. A gazdagabbak viselnek bizonyos kurta szárú csizmákat is. Néha az Ingre egy goromba szürke posztóból készétett külső ruhát (: Janklit :) szoktak húzni. — Hajaikat rövidre metzve viselik, azoknak növését egészen a természetre hagyván, fonyatlan az koponyán szerteszét le lógattyák. Bautzot nem szabad másnak, mint már meglettebb embereknek vagy pedig a községek elöljáróiknak viselni. Ezen szabadsággal a közemberek, a még nem negyvenesek nem élhetnek, és akkor már Moschuléknak (: nagy apának :) neveztetnek. Fejeket többnyire fehér gyapjú vagy posztó sapkával (: ketsula :) vagy pedig gömbölő s alatsony szőr kalappal fedezik. Hogyha az Oláh valamelly Attyafiát gyászolja, akkor akár millyen légyen az idő, fejét bé nem szokta fedezni. Hátokon többnyire egy szijjas tarisznyát (: staritza :) szoktak hurtzolni, mellyben egész napi eledelöket, és egyébb szükséges szereiket, kezekben pedig egy derék súlyos botot hordozni szoktak.
