Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

(16) Az Asszonyoknak Ingeik egész bokáig ér, mellyeket az ujjaikon, és melleken külömbféle szinü pamukkal kivárni, kihimezni szokták. Ezen Inget öszve szorittyák egy szoros övvel, és a fölé két kötényt (: krebintza :) eggyet elől másikat hátul kötni szoktak. Ezen kötények az Ingnél valamivel rövidebbek, és többnyire tarka pamuk materiából vannak készitve, és alól rojtal meg van rakva. Melleket néha posztó vagy bőrből való külső ruhával fedezik, télen pedig az Ing alatt, úgy mint a férjfiak, bő nadrágot is viselnek, lábaikat pedig, s leg inkább a hegyes tájékokban szinte botskorban tartják. A sik tartományokban ellenben a csizmának vagyon nagyobb divattya. A Hajadonok fejeket semmivel sem fedezik, hanem öszve fonyván hajaikat, kerek formán tűkkel a fejeken meg erősittik. Az Asszonyok ellenben fehér vászony, vagy mosóién kendővel (: a mint illik tehetségűk engedi :) szokták fedni fejeket. Valamint minden nemzetnél, úgy az Oláhoknál is a fehér nép igen hajlandó a piperéllésre, és tzifraságra. Legkedvesebb tzitzomájok, és ékességök a veres szin, mellyet a leg szegényebbek is a szépségnek tellyességére leg szükségesebbnek tartanak, néha pedig a nagyobb szépség kedvéért szemöldököket feketére festik, külömbféle fül függőket viselnek. De a leg nevezetesebb ékességök, főképpen a tehetősebbeknél egy sinórra fűzött ezüst, néha pedig arany pénzekből áll, mellyek helyet a szegényebbek ólom pénzekkel vagy üveg gyöngyökkel is meg elégszenek. Ezeket nyakra függesztvén, melylyekre le lógattyák, mellyek sokszor egész az Öv kötésig le érnek. Az Ingeken és kötényeken való tarka barka kivarrások is az ékességnek és tzifraságnak nevezetes részeit teszik ki. (16

v

) Mint a féjfi mint a leány gyermek nyáron tsak egy ingben vágynak öltözve, melly valamint a fehérnépnél egész bokáig le ér. Télen is ritkán találtatnak melegebben öltözve, láthatni is őket sokszor pőre Ingben a hóban fitzkándozni és küszködni. Mihelyest hat vagyhét esztendős a gyermek, már a felnyőltekhez hasonlóan ruházta tik. Télen az Oláh Juhász-Bundát visel, mellynek gyapjas részeit bé felé fordittya; ennek gallérja helyet hátúi egy darab ki készitelt gyapjas bárány-bőr lóg. Némellyek egy térdig érő fehér vagy szürke köpönyeget (: szűrt :) viselnek, mellynek bő gallérja lévén, azt a keményebb időben fejekre borítani szokták. A Bunda, vagy köpönyeg alatt viselik a közönséges ruházattyokat. A fehér személlyek egy ujjas galértalan ködment hordoznak, melly egész térdig ér. A gyapjas részét szinte befelé fordittyák, a külső részét pedig külömbféle szinü sinórokkal vagy pántlikákkal kivárni, elől pedig szinte sinorokkal, vagy szijakkal öszve kaptsolni szokták.