Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
A marha tenyésztetésnek többi ágait is kedvelik az Oláhok, nevelnek ők jeles számmal lovakat, szarvas marhákat, sertvélyeket, és házi szárnyas állatokat is. Ellenben a föld és szöllő mivelés az Oláhoknak koránt sem olly kedves foglalatosságok, mint a marha tenyésztés, és tsak azok szokták a mezei munka által élelmeket keresni a kiknek a földnek természeti fekvése, vagy más környülállásos okok határ jókba a Marha tenyésztetést éppen meg nem engedik. A Kukoritzát (:mais:) mint eledelöknek legfőbb részét leginkább termesztik, mivel ezen veteményből keveset vetvén el, mégis sokkal bővebb termést várhatnak mintsem másféle gabonából. — Ámbár a Kukoritza Erdély Országba még tsak 1611 ilc Esztendőben hozatott bé, még is annak termesztése igen nagyon el terjedett (14 v ) és ha valamelly esztendőben ennek szük termése vagyon, többnyire drágaságot okoz a tartományba, mivel a köznépnek leg főbb eledelét és a marha tenyésztetésnek a hizlalás leg főbb részét ez teszi ki. A gabona termést nem igen űzik, hanem a szöllőkét az arra alkalmatos helyeken meglehetősen mi vélik, de még sem termesztenek több bort, mint amennyi a magok tulajdon szükségeinek és adó jóknak kielégitésére szükséges, a hol ellenben a marhát tenyésztő Oláh gazda gyakran jeles birtokot szerez magának. A kézi mesterségekre, ámbár ezekre nem alkalmatlanok, mégis igen kevés hajlandóságok vagyon. Még a vas szerszámjukat is többnyire tsak a Czigányok által tsináltattyák meg. Minthogy pedig az Oláhok ezelőtt a Czéhben való állástól el valának tiltva, meg lehet hogy innét származik az, hogy közüllök ooly kevesen űzik a Mesterségeket. Mivel azomban az 1802 dlk Esztendőben 5 dik Octoberben költt Kormányzói Rendeléseknek következtében minden Oláhok semmi személy és Religio válogatás nélkül a nékik tetsző Czéhekbe bevétetni parantsoltatnak, reményleni lehet, hogy ha majd ezen jó tzélú rendelés divatba jöhet többen fogják magokat közüllök a Mesterségekre adni. — Mostanában találtatnak közüllök némellyek a kik fa faragással, és fazekas némü munkákkal foglalatoskodnak, nevezetesen dicsértetnek azon fekete cserép pipák, mellyek Borgóban a 2 dLk gyalog oláh- határ-őrző Ezredjének kerülettyében készétetnek. Laknak azon feliül Tallmási kerületben egynéhány famíliák, mellyek a timárságot űzik, de ezen mesterséget se vitték igen messzire, mivel tsak alig esmérnek egynéhány hozzá tartozó fortélyokat. Némellyek közüllök a Városban és falukban szolgálatban vágynak, a hol reájok többnyire tsak a gorombább munkák bizattatnak, vagy napszámként fizettetnek. Találkoznak még közöttek sok fuvarosok is. Az asszonyok jobbára fonyással, és tulajdon tselédjeiknek ruházattyának elkészéttésével foglalatoskodnak. Ha az ember a vásárra menő, az eladni valókat a fejeken vivő, az orsót pedig szüntelen kezeikben pergető Oláh asszonyokat meg láttya, első tekéntettel igen jó vélekedést vészen fel ezen Nemzetnek munkássága, és szorgalmatos-
