Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
igen egyszerűek, s tsekéllyek. Ezek a Familiánok nyoszolájából, az ezekben való szalmazsákokból, pakrótzokból, a tehetősebbeknél pedig tollas dunyhákból és vánkusokból állanak, melly utóbbiaknak cziháját külömbféle pamukkal kivárni szokták, és ezekben találják leg nagyobb gyönyörűsé(13 v )güket. Ezeken kívül találkozik nálok egy közönséges asztal, falakhoz támasztott padok, egy pár formátlan virág mázolatokkal befestett ládák, mellyekbe az ő ruházattyokat, és holmi vagyonnyokat tartják, egy néhány fogasra aggatott kantsók, tálak, és tányérok, és több ótska görög sz. képek, mellyek a falra ragasztatni, és 'előttök egy ugyan tsak felesleg való tarka barka üveg lámpás lógni szokott. Ház ablakjaik igen kitsinyek, mellyek üveg helyett többnyire hólaggal vágynak behúzva. Ámbár az Oláhoknak házi eszközeik igen tsekéllyek, és igen kevés értékűek, mégis lehet a szabad familia béliek, de leg inkább a marha tenyésztéssel foglalatoskodók között igen sok tehetős, és módos gazdákat találni. — A marha tenyésztetést minden más mezei foglalatosságok közül leginkább kedvelik. A többi Erdélyi Nemzetek helységeiben, és városaiban a marha pásztorok többnyire Oláhok szoktak lenni, és az illyen pásztorok némelly helyeken utóbb igen el szaporodván, a faluk végein, sőtt különös hellyeken is letelepedvén, több helységek fundamentomait vetették meg. Az Oláhok restségre való hajlandóságok, mellyre nékiek a Marhatenyésztés leg több alkalmatosságot nyújt, oka annak, hogy ők ezen foglalatosságot a többi között leg inkább kedvelik, a többi nemzetek pedig ezen élet módjával öszve kötött nehézségeknek tekén tétéből azt nékiek örömest által engedik. Az időnek minden viszontagságait, minden fergetegeit, mellyek a vadon és lakatlan pusztákon marhájának jó legelőt kereső pásztort mindenütt nyomban követvén, elérhetik, gyermekségétől fogva felette kemény életre szoktattatott Oláh felse veszi. (14) Légfőbb foglalatossága az Oláhnak a juh tenyésztetése, lehet is némelly Oláhnak birtokába ezernél több darabot találni. Tél elején be szokják az Oláhok juhaikat Moldáviába, és Valáchiába hajtani, részszerént az ottani gyengébb clima, részszerént pedig a legelőnek nagyobb bősége miatt — a hol nem igen nagy fizetés mellett ott telelvén juhaikat tavaszszal ismét haza hajtják, akkor eladják hím bárányait, gyapjújokat, és a juh tejből különbféle módra készétett sajtokat. Az Erdélyi gyapjú igen kerestetik, melly még nagyobb értéket nyerne, ha a juh birtokosok inkább a gyapjúnak megnemesíttésére, mintsem a sok sajtnak előmutatására fordítanák igyekezeteket. A vénebb, és a tenyésztésre alkalmatlan juhokat levágni, és azoknak faggyújukat használni szokták. Ketskéket is nagy számmal tartanak az Oláhok, mellyek részszerént a juhokkal öszvegyültt seregekben, részszerént pedig különös tsordákban a nagy erdőségeken neveltetnek, és az ő bőreikből nevezetes jóságú faggyújukból, és tejökből készített sajtból tulajdonosaiknak nagy hasznot hajtanak.
