Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
nak, mellyektől az ő Jobbágyaik és alattvalóik meg vesztegetve vágynak. . .. Szomorú példáit lehet az ő ravaszságoknak, és bosszúállásoknak még most is tapasztalni, a miről a régibb Erdélyi Történetírók sött a Hazai Törvény könyv is elegendő bizonyságot állíttanak. Valamint minden kimíveletlen Nemzeteknek, úgy szinte az Oláhoknak restsége is igen nagy, melly hiba nem annyira az asszonyi mint férfi (ll v ) nemen találtatik. Az asszonyoknak kell el végezni minden házi foglalatosságokat, az egész házi tsaládnak a ruházatott elkészíteni, sőtt a mezei munkánál a férfiaknak segítségül lenni. A férfi pedig elvégezvén a legszükségesebb mezei vagy szöllőmunkát, a többi időt haszontalan heveréssel tölti el. Az ő szükségeiknek kévés tekéntete teszi azt hogy azokat könnyen ki elégítvén, azután nem egy könnyen erőltetik többre magokat. Az ő restségükben erősíttik őket még ama görög vallásbéli számos ünnepek is, mellyeket többnyire imádsággal, heveréssel, és mással szokták eltölteni. Ámbár ezen számos ünnepeik többszöri felsőbb rendelkezések által meg kevesétettek, még sem lehet a dolgot annyira vinni, hogy azon az ő restségeket támogató előítélettől, hogy ti. illyen napokon vétek légyen dolgozni, el állottak volna. Az Ivásnak igen nékie vannak adva, módfelett szeretik a bort, és pálinkát, annyira, hogy sokszor egy pár óra alatt az egész héti munkájúknak gyümöltsét gégéjeken folyasztják le. Ha pedig olly szerentsés lehet az Oláh, hogy a tele kantsóhoz még egy sípra, vagy rosz hegedűre akadhatnak, és annak kelemetlen zengésénél feleségével vagy mátkájával kedve szerént ugrálhat, nem könnyen nyugszik meg addig, még minden érzéseit el vesztvén, egészszen meg kábulva haza nem vitetik. — Ha illy alkalmatosággal több Oláhok jönnek öszve, ritkán múlik el a mulatság veszekedés, .és verekedés nélkül. A restséghez való hajlandósághoz hozzá szokta magát kaptsolni a tolvajság is, mivel könnyebb másnak jószágát orozva magáévá tenni, semmint (12) maga szükségeit tulajdon munka, és fáradság által kielégíteni. Ámbár ugyan az Oláhok a lopásból mesterséget nem űznek, mint a Czigányok, mégsem vetik meg az arra való jó alkalmatosságot, különösen pedig a Marhát szeretik elidegenétteni. Már régi időkben is ösmeretesek voltak tolvajságokra nézve. (2 törvénycikket idéz, ha a marha magyar faluban vész el, a lakosok esküdjenek, hogy ártatlanok, ha román faluban, a kárvallott esküdjék, s a község köteles a kárt megtéríteni.) Ha az Oláh valami gonoszsága miatt vagy pedig a Katona élettől való félelemből, vagy egyéb más okokból lakó helyét elhagyni, s elszökni kéntelenétetik, akkor többnyire a tartománynak leg járatlanabb erdeibe keresi menedék helyét, és ott bandát gyűjtvén, rabolni kezd, és utóbb a (12 v ) Tartományban sok károkat okozván, annak nagy terhére lészen, minden*szeghekkel, minden ösvénnyel meg Ösmerkedik, és így nem nagy fáradságába kerül az utasokat, sőtt a
