Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

Egyetlen egy Császi ember a Hagymási és Grósi hegyek felső részein vág daráló és malom köveket. Mind ezen kitsibe nagyba történt adások vevések, ha luxussal való élést nem szereznekis, földünk népének elegendők mégis a Járásra eső adónak, melly a folyó 1822

ik Esztendőben mind a két Cassára, mint egy 60.000 ftra megyén, kipótlására, de alig érnek a szerfelett drága sónak beszerzésére. VIII. Fabrikák. (A gyárak szükségességéről, hasznáról ír, hiányol egy posztógyárat, s sajnálkozva állapítja meg, hogy egyetlen üveghután kívül más gyár nem létezik a járás területén, x jegyzet.) IX. Iskolai Intézet. Universitásokat, Academiakat, sött Gymnasiumokat sem talál az ember Járásunkba, de tehetősebb szülék gyermekei a Váradi, Debretzeni, és Gyulai Iskolákat közel érvén a Magyar, Tót, és Német köz Ifjúság minden helységbe szorgalmatos, és magok nemibe értelmes férfiak által taníttatnak a vallásra, írás, olvasás és Számvetésre, a Cathólicus és Református Papság vigyázása és Kormánya alatt. Az előkelő lakosok ennél fogva nagy (19) részint írni és olvasni tudnak, a Vallás főbb ágazatait és szükséges imádságokat pedig mindnyájan tudják. Sokkal hátrább állnak ebben az Oláhok, a kik sok tekéntetekre nézve későn érhetik el a tanítás által nyert öröm meg nyugtatást. Többnyire apró helységekbe lakván, tanítóikhoz nagy alkalmatlansággal távolabb helyre kéntelnek utazni. Szegény állapot j okból kifejtődzni tzélja sem lévén az Oláhnak, a hellységekbe rendet tartani tellyességgel lehetetlen; a rendes tsordák tsürhék etc. helyett imitt amott egyenesen legelő Marhákat, és kárt tévő Sertvéseket lát az ember az Iskolától el ment vad, henye, tanulatlan gyerkőtzék után, a kik Marháikat kényekre eresztvén tűznél öszve ülve, pajkosságokról és gonoszságokról tanátskoznak. a szelíd erköltsöknek kedves fényét nem ösmervén. így nő fel ezen ifiuság, és férfi kort érvén, magais elbámul hogy még a Miatyánkot sem tudja. A lépés melly ezen nép tanítására tétetett, hibás, mivel a nemzeti nyelv, a hazainak félre tételével taníttatván egyedül, nemtsak a nép által elégtelennek elesmértetik, de a közönséges Tisztviselők előmozdító gondoskodását sem vonja egész erővel magára. Tanítóik által, kik Nemzeti Litteraturájok első talp fenekit sem értik, a Magyar nyelvbe pedig egésszen járatlanok, a Nemzetet pallérozni hasztalan iparkodás! Magok némely tehetős Oláh gazdák is valják, hogy az Oláh nyelvnek egyedül való tantítása a polgári életbe, haszon nélkül való intézet, és azért gyermekeiket távolabb helyekre, Tenkére, Bélfe-