Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

vén a mostoha sorson, földes Uraságaiktól vagy a publicumtól pénz, és gabonabeli segedelemért esedeznek, mellyet megnyervén, nem oda fordítanak, hogyaz által erőre kapván, kettőzött szorgalommal igyekezzenek dolog kereséssel élelmeket folytatva keresni, hanem kétségbe esve rágódnak azon tsekély segedelmen mind addig, míg ismét más után sopánkodhatnak. Az ISIG

111 és 1811^ esztendei nagyszükség, és éhségbe ezerenként takarodtak le a Mezőségre az Oláh famíliák, sokan vesztekel (17

v

) éhségtől kapott betegségek által. (Leírja az éhínséget, megemlíti, hogy tengeri csutkát összezúzva, hamuval meghintve ettek, valamint makkot. Előadja, hogy szerinte nagy magtárak felállításával hogyan lenne ínséges években is az éhség kiküszöbölendő. Itt van a v és w jegyzet.) Nagy kints ömlene hazánk minden részeire, és termesztések ezen Járásban nagyobb szorgalmat nyerne, ha a dohány külső tartományokba való kivitele a káros Abaldáknak útján kívülis szabadon folyhatna. A vadsáfránt, melly nagyobb gondosságot kíván, tsekély mennyiségbe plántálják, és a Debretzeni vásárokon sokszor tsekély áron adjákel. Kereskedésre termesztik Harsányban, Ugrán, és több helyeken a jó fejes káposztát, mellyből valamint szintén Sarkadon a fokhagymából vereshagymából és sárgadinnyéből, Szalonthán a görögdinynyébŐl, másutt más veteményekből a fehér nép házi szükségre, és tsinos ruházatra valót szerez. A Nádas helyekről, Okányból, Zsadányból és másunnan sok száz szekér nádat hordanak széjjel mindenfelé, kivált a Váradi piatzra, és a jól készült gyékényeket, szakasztó és kézi kosarakat messze földre elszállítják. Látni lehet mind ezekből, hogy minden akadályok mellettis mozog és tsekély esméreteivelis napjainak bóldogítására munkáló- dik Járásunk köznépe. De ha szinte háza környékein túl érő kereskedést nem közönségesen folytatis földünk népe, sok pénzt meg kímél, sött nyeris a Vásár által. Rossz mezei gazdának tartatik az, ki kendert vagy lent nem vet, de sokkal rosszabb házi Asszonynak az, ki házi népét fehér ruhával illendően nem ruházza. Ritka parasztgazdasszony fonat vagy szövet pénzért, téli napjai, és éjjelei egyedül való foglalatossága a Vászon készítése. A nagyobb gazdák mulatságos fonókkal pótolják a házi nép munkáit. A hegyek között lévő Oláhság négy öt forint ára üveget fel rakván hátára, azzal az egész Bánátot bejárja, és jóllehet ezen utazásba eltöltött idő földjeinek javítására fordítatván nagyobb haszonnal fizetne, mégis nagy segedelemre vagyon nékiek; és mérsékelt adójukat sokan tsak ebbőlr pótolgatják. Némely helységeknek Lakosai, a Kalátsaiak és mások Váradon vett tört paprikát hordanak a Bánátba, mások ismét egész kikészített bőröket vévén, a Béélvidékén és Arad Vármegye-Boros Jenéi Járásába, a botskor páronként való árulgatásával valamit nyernek. Tserépedényeket Bééibe és Tenkén, de gyengéket készítenek.