Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
a Bologneserebecskéig, melly városi (4 V ) dáma ölébe, nem Pumpernickel és Rumfordi levesekkel, hanem tejes kávéval kitsinnyé neveltetik", emlétteni élnem felejtette, miért halgatódnának itten el ezen hú őrzői a földmivelő házának, s a Juhász szelid nyájjának. Sok Vadász, ha a kutyáról olvas, vidámabb mosolygást jelent, kedvelt ebjeire emlékezvén, mintha boldog Arábia gazdag vidékeinek leirását látná maga előtt. És ha sok paraszt gazdák a jó Kutyát egy borjas Tehénnél is többre betsülik, neemlittessen-é itten, hogy a Kutyák illendő számmal, és pedig tsupán haszonra valók, ezen Járásba is tartatnak. A lompos Juhászkutyák az együgyű Juhok serege után ballagnak, a szagláló Vislák és Kopók a Vadászt gyönyörködtetik, és a gyors Agár a büszke paripák mellett szökik ittis, mint akármelly részén hazánknak. Schwartner a békákat, bolhákat, büdösférgeket (:poloska:), ki nem felejtvén, a Matskáról, ezen hasznos kis éjjeli kóborlóról halgát, itt azért, ahol a Járásba található minden féle szelid és vad állatok említtetnek, mint minden háznak eggyik lakója, őis megneveztetik. Vad állatok is különbfélék kerengik ezen Járás vidékeit. A Járásnak nem tsak hegyesebb részeit szökik keresztül kasul az őzek, hanem a lapályok erdős, és tserés helyén sem ritka tünemények. Nyúl minden részekre elegendő vagyon, de a hegyesebb részeken mégis kevesebb mint a sikon; a Bikitsi erdőbe melly a Fő Káptalan által tilalomba tartatik, nevezetesen igen sok öszve kerül a körülötte fekvő sik határokról, úgyhogy téli vadászatok alkalmatosságával százanként húlnak az öldöklő puskák által. A károk mellyeket a Farkasok a szegénységnek okoznak nagyra rúgnak. Busdokló helyeiknek kiterjedtsége, ravasz vigyázások által használtatván, a kitett jutalombér mellett sem lehet őket meg kevesitteni. A külömbkülömbféle tőrök, gödrök, és ahoz készült dupla sövények felállitásával könnyebben kézbe tsalódhatnának, de erre kevés gond vagyon. A Falunként s házanként lótó futó rongyos Zsidók leg jobban meg tudnák mondani, melly nagy számú ezen Járásba meg öletett Róka, Vadmatska, Nyest, Mókus és más bőröket szednek itten öszve, s mennyi szép pengő foritotskákat nyernek az által, mellyek az illyenekkel motskolódni szégyenlő Magyar és Oláhnak sem feleslegesek. Erdélynek havasai közzül, az ezekkel egy lántzolatban álló nagyobb hegyeibe ezen Járásnak egyenként de ritkán Medve, Vaddisznó, sőtt Szarvas is kitévelyedett már. A Borz a tengerikbe nagy károkat tészen; a bikknek bőv terméseit követő nemelly esztendőkbe pedig a határokat elteritő egerek Ínséget okoznak,' pusztításaik által. Fekete Györösön emlékeznek sokan, hogy a Helységet és a határát több Esztendőkkel ez előtt a Mókusok, máskor ismét a Vadrutzák annyira elborították, hogy a mittsak (5) lehetett, mindeneket meg emésztettek; nevezetesen az akkor bőven lévő tölgy makkot,
