Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

erejével dolgozó középparaszt és másokkal dolgoztató gazdag paraszt. Mindezek között egyre mélyül a szakadék, megmeverednek a gazdasági, társadalmi válaszfalak. A nagybirtok versenye, az ipar fejletlensége röghöz köti a parasztokat, sok a felesleges munkaerő, kevés viszont a gép, és szinte lassított felvételhez hasonlóan fejlődik a termelés, lassan tünedeznek csak a feudális maradványok is. A múlt század második felében mindez még nem olyan feltűnő, mert a hűbériség mozdulatlanságához képest a paraszti tern élés és kultúra, bár nagy idő- és térbeli különbségekkel, de szemmelláthatóan fejlődik. Sajátos ellentmondás ez, a kései és felemás átalakulás vetülete; a feudális paraszti kultúra a kapitalizmusban teljesedik ki: a vaseke, cséplőgép stb. terjedésével csaknem párhuzamosan virágba szökken a paraszti díszítőművészet, kialakul, ill. uralkodó jellegűvé válik az újstílusú magyar népdal, új szokások keletkeznek és így tovább, de a jelen században mindez a visszájára fordul. A paraszti gazdálkodás feudális formája ugyanis megmaradt, de árutermelő tőkés viszonyok közé került, szinte feloldhatatlan ellentmondás volt ez s így csoda-e, ha az előző virágzás inkább csalóka délibábnak bizonyult? Polgárosodási vágyában is, kiúttalanságában is éppen az a parasztság fordult szembe legkövetkezetesebben saját korábbi nagyszerű kultúrájával, amely ezeket az újkori szép műformákat megalkotta! Minden béklyó és megkötöttség ellenére is nagyot alkotott a magyar paraszt szorgalma: a zsellérutódok munkájának eredményeképpen újkori történelmünk honfoglalása zajlott le a Duna-Tisza közi futóhomok megkötésével, az . ármentesítések során nyert 6 millió hold föld termővé tételével, és ahol kedvezőbbek voltak a viszonyok, fejlett táji kultúrák alakultak ki. Csak éppen föld kellett volna, de csaknem a félországot tartották kezükben a nagybirtokosok! így a két háború között már a parasztság lényegébon felbomlott, életformája csődbe jutott. Mindez alapvetően kihatott az egész magyar gazdasági életre és társadalomra, hiszen a lakosság többsége földből élt, a földből élő parasztok számbeli többségének viszont nem volt saját birtoka. Ipari fejlődés és egészséges polgárosodás helyett olyan társadalmi megmerevedés következett be. amelyet Erdei Ferenc találó hasonlattal a hordóba fagyott víz példájával illusztrál: az abroncsokat és a dongákat már régen megette az idő vasfoga, de a jég megolvasztásához hiányzott még a nap melege.

3 A földosztás. Az 1945. esztendő tavaszán eldőlt az ezeréves per: kiosztották a földeket, azt a földet, amely nemcsak tulajdont, hanem megélhetést is, biztos öregséget is, ill. mindezek illúzióját jelentette a parasz3. A magyar paraszttársadalom. (Bp.) é. n. 60.