Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

toknak, amelyért nem sajnáltak időt, fáradságot, sőt egészséget sem, amelyért a tulajdonosok annyit marakodtak egymás között, és sokszor inkább lemondtak minden földi jóról, csakhogy magukénak mondhassanak egy-egy darabkát, és amelyért a nincstelenek annyit áhítoztak hiába! Megmozdult a föld! Olyan hihetetlen volt mindez, hogy sokan eleinte igényelni sem mertek belőle, sőt az is előfordult, hogy amikor az ünnepi gyűlés szónoka a levert parasztforradalmak történelmi példáját említette, a gyűlés szétoszlása után szinte fehér lett a föld a sok eldobált földigénylő cédulától. A földosztás közvetve vagy közvetlenül minden magyar parasztot érintett, nagy társadalmi erjedés, átrendeződés indult meg. Persze a parasztság korábban nem volt egységes, egyes csoportjainak tehát mást és mást jelentett az úri földek kiosztása és ezzel párhuzamossan a demokratikus átalakulás is. Az új rend legtöbbet a csaknem millió főnyi gazdasági cselédségnek adott: ők korábban kint a pusztákon élték társadalom alatti, szinte középkori életüket. A magyar termőföldnek majdnem a felét ők művelték, egyetlen barázdáját sem mondhatták viszont magukénak. Általában a létminium alatt tengődtek, miközben a magyar mezőgazdaság legnagyobb és legmodernebb termelőapparátusának, a nagybirtoknak terhét hordozták a vállukon. A felszabadulás után úgyszólván minden cseléd földet kapott és kisparaszttá lett, belekóstolt az önálló gazdálkodásba. Cseppet sem véletlen azonban,' hogy a gazdasági nehézségeken kívül az önállóság szokatlansága volt az egyik tényező, hogy a közös gazdálkodás útjára az elsők között éppen^ők léptek, a másik természetesen a politikai öntudat. A korábban alkalmi bérletet vagy bérmunkát vállaló földtelen szegények és kisföldű parasztok jelentős része is földhöz jutott, illetve törpe birtokát 1—2 holddal kiegészítette, tehát kisbirtokossá lett; ezzel egycsapásra megszűnt a korábbi létbizonytalanság, amelyet a múltban a váltakozó terméseredmények éppúgy befolyásoltak, mint a mezőgazdasági munkapiac kereslet-kínálatának pillanatnyi állása. A földosztás után nem volt többé kellő számú munkaerő, amely a nagyobb parasztbirtokok megműveléséhez szükséges lett volna, így a gazdag parasztok gazdasági és egyben társadalmi helyzete is előbb rendült meg, mielőtt korlátozásuk megkezdődött volna. A középparasztok helyzete nem változott lényegcsen; legfeljebb megszabadultak a nagybirtok nyomasztó versenyétől, tehát szabadabban, bátrabban termelhettek piacra. Ezek a kedvező évek nekik jelentettek legnagyobb gazdasági konjuktúrát, többek'között innen ered a közös gazdálkodástól való húzódozásuk. Bármennyire óhajtotta is a szegénység a földet, bármennyit harcolt is érte a múltban, a földosztás mégis eléggé váratlanul érte parasztságunkat. Az előbb mondottakból következik, hogy a földosztásra gazdasági szempontból nehezebb időszakot szinte ki sem lehetett