Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

lésében van, amelyek szerződéses alapon pl. bérszántást és egyéb munkákat végeznek a kollektív gazdaságnak. Ujabban az a törekvés, hogy minél több gép kerüljön a tsz-ek kezére, tehát az állami tulajdont itt is váltsa fel a társadalmi (termelőszövetkezeti). A tsz-ek saját hatáskörükben közös termelési és pénzügyi terv alapján dolgoznak, mindent a közgyűlés hagy jóvá, az választja a vezetőséget és a ellenőrző bizottságot is. Sok félreértés és súrlódás adódhatik abból, ha a tagság önkormányzata valamely oknál fogva nem érvényesül. Legalább 100 kat. hold és 15 fő (18 éven felüliek) kell egy tsz megalakításához. A tagság jövedelme nagyobbrészt a végzett munkából adódik, de nálunk — ellentétben más népi demokráciákkal — egy bizonyos felhalmozódási alapból még mindig fizetik a földjáradékot, sőt a beadott termelőeszközökért, jószágokért stb. is kapnak térítést a parasztok! A gyakorlatban a járadékfizetés eléggé a jövedelmezőség függvénye, időszakos elmaradása hátrányos lehet. Ez hát az a keret, amelyet a tagoknak kell élettel kitölteniök. Itt mindjárt jellemző az is, kik társulnak közös gazdálkodásra: az említett kategóriák (újgazdák, középparasztok stb.) szeretnek külön tartani, rajtuk kívül elsősorban a szomszéd birtokosok. Minél homogénebb egy-egy csoport társadalmi és lokális szempontból, továbbá gazdaságilag vagy éppen vérségileg, minél összeforrottabb volt korábban is, annál simább az indulás és fordítva. A fejlődés azonban a nivellálódás felé halad, amint tréfásan mondják: a mezítlábas, bakancsos és nyakkendős tagsággal rendelkező tsz-ek közti különbség eltűnik. A legtöbb tsz persze mindenféle szempontból vegyes, hiszen az elmúlt 10 év alatt volt újkori történelmünknek-legnagyobb népáramlása; bizonyos időnek tehát mindenképpen el kellett telnie, amíg egészséges közszellem alakult ki. Eleinte van bizonyos különbség még a korábbi, felszabadulás előtti állapotokból kifolyólag is: vegyes tagság esetén pl. a régi parasztok több termelési tapasztalattal rendelkeznek, az újítások, a közös vállalkozások iránt viszont az újgazdák a fogékonyabbak, könnyebben fegyelmezhetők is, bár ez utóbbi korántsem mondható általánosnak, sőt! Mivel az országban munkás-paraszt hatalom van, a munkásosztály a saját vezetőszerepét falun elsősorban a volt agrárproletárokkal és szegényparasztokkal osztja meg. Jelentékeny szerepük van azonban a régi gazdáknak is, kiknek termelési tapasztalatait a nagyüzemi gazdálkodás fokozottan igényli s ennek megfelelően gazdasági vezetést is juttat nekik. Az egykori nincstelenek és a „régi" gazdák között időnként mutatkozó kezdeti feszültség is legtöbbször levezetődik és érdekazonosságuk kölcsönös felismerése összekovácsolja őket. Előbbutóbb úgyis mindenkinek rá kell jönnie ugyanis, hogy egyetlen tag rossz munkája az egészet hátráltatja, egyesek rossz munkaerkölcse pedig rontja a szorgalmasok munkakedvét is, valóban kölcsönös és közös érdekről van tehát szó! A jó kollektívák kialakulását többek között a részfeladatok elvégzésére összeállított ún. mun-