Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

vak óriás (2. sz.) első változatában, amelyet nem magnetofonszalagra mondott, úgy magyarázta meg az óriás nagyságát, hogy mikor lefeküdt a tűz mellé, „Kötegyántól Mezőgyánig ért: Kötegyánnál vót a feje, Mezőgyánnál a lába". Ezt az utalást a második változatban kihagyta, mert ezt a változatot a „rádiónak" szánta, „ott így nem értenék meg". Kornádi elbeszélő módjának jellegzetessége a gondolatritmus. Néha változtatás nélkül ismétel, máskor csak gondolatismétlésről van szó: ugyanazt a gondolatot más szavakkal fejezi ki. A két testvér meséjében (11. sz.) a hős „le is vágta mind a huszonnégy fejit a sárkánnak. Levagdalta. Akkor a nyelvit a sárkánnak levagdalta mindet..." A vak óriás meséjében (2. sz.) a pásztorfiú „beállt szógálni egy tanyára egy öregasszonyho. Beállt egy vasorrú vín boszorkánho." A csodamadár (12. sz.) meséjének egyik hőse „beért egy királyi várba. Egy városba beért a fiú". Ugyanebben a mesében láthatjuk, hogy a szóismétlés nyomatékot ad a kifejezett gondolatnak„ ... úgy ád vizet a sárkán, a tizennígy fejű sárkán ..." vagy „Egy nagy tó lett abbul a kastílybul. Feneketlen tó lett abbul a kastílybul." * * * Egy nap megkérdeztem Kornádi bácsitól, hogy nem hallott-e valamikor a világ közepéről. Nevetett. „Sarkadon vót egy vendéglő. Azt hittak világ közepinek az emberek maguk között. Pirkadó hajnalig lehetett ott múlatni. Most már nincs meg a vendéglő. Vótak ott nők is. Vótak nők, vótak szalomszobák. Jöttek be nős emberek. Rögtön ment szobára, mert szégyellte magát. Anton, a falunkban nem vót világ közepe. Az csak egy kis falu vót." Tovább kérdezem: „Az égig érő járói nem hallott véletlenül?" — „Dehogynem! Az égig érő fa olyan magas vót, hogy felért az égig, a töve meg lement a pokolba. Egy-egy levele meg egy-egy falu vót. Egy cigány kereste az apját. Meséből ismerem az égig érő fáV És azután Kornádi bácsi elmondta Az égig érő fa meséjét. Bondár Károlyról Sarkadon sokan ismerik huncutságáról, mesélő kedvéről Bondár Károlyt. Igaz, nevét nem mindenki tudja: mikor házát kerestem, és azt mondtam, hogy Bondár vagy Külös Károlyt keresem, kicsit értetlenül néztek rám, de amikor a „báró" címet említettem, rögtön biztos útbaigazítást kaptam. „A bárót keresi? így már tudom, hogy hol lakik." A báróság történetét egy fiatal helybeli tanár elbeszéléséből ismertem meg. Bondár Károly vályogvetéssel is foglalkozott élete folyamán. A vályog vetésből valamit sikerült megtakarítania, és ebből az összegből szép fehér ruhát, sárga csizmát vett. Társával, Fekete Péterrel 1922 őszén elhatározta, hogy együtt elmennek a gyulai megyebálra.