Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Rendőrismetfősük segítségével bejutottak az előkelő társasággal telt terembe, ahol táncolni kezdtek. Társa Fekete Péter Schwarz grófnak, ő pedig Bondár bárónak mutatkozott be. Az alispán lánya tánc közben megkérdezte tőle, hogy hol vannak a birtokai. „Sarkad környékén" — mondta Bondár báró. Állítólag az alispán lánya nagyon szerelmes lett a báróba. Mikor egyszer Sarkad környékén arrafelé kocsikázott, véletlenül éppen azon a helyen szállt ki a'kocsiból, ahol Bondár Károly a vályogot vetette. Meglátták egymást. Az alispán lánya meglátogatta házában a bárót. Elbeszélgettek, majd elbúcsúztak egymástól. Azóta sem látta soha többé Bondár Károly az alispán lányát, de Sarkadon mai napig rajta maradt a „báró" cím. Sokan csak ezt a címét ismerik, amelyet ragadványnevének, lassan rendes nevének tartanak a sarkadiak. Bondár Károly élete Bondár Károly következőképpen mondta el életét: „1898. augusztus 27-én Sarkadon születtem. Apám egy hódat, anyám két és fél hódat örökölt. Apám a kismalomban és a szövetkezetben mint éves fuvaros szerepelt. A községtől négy hód fődet haszonbérben használtunk. A vári fődből még hat hód is jutott. Ott nem nagy haszonbért kellett fizetni érte. Innen kaptunk az Almássy gróftól harmados fődet, és három hód tengerin gazdálkodtunk. A fődet meg később eladtuk. Vályogot vetettem, arattam, kurvákat hajtottam. [Ügy érti, hogy felelőtlen, könnyelmű életet élt.] Lúval nyomtattunk hétszámba. Ott kellett a lovat hajtani a szűrűbe. Egy koronát fizetett édesapám a papnak, és azután nem kellett iskolába menni. A tizennyolcadik életévemet már Olaszországban tőtöttem. Olyan hamar besoroztak bennünket. Katonáéknál tanultam meg az írást. Mint gyerek szerepeltem, mikor kiütött a tizennégyes háború. Már tizenhatba besoroztak, s a tizennyócadik életévemet Olaszországba tőtöttem. Vótam háromszor Oroszországba. A szerb határ szélinél ért a forradalom. Sebesültem két helyt. Kitüntetésem őrvezető, bronz Károly-kereszt. Kilencszázhúszba újra besoroztak a Horthy-hadseregbe. Szógáltam Hajdúszoboszlón. Részt vettem az erdélyi bevonuláson. Negyvenkettőtül részt vettem a második világháborúba. 45. június 13-kor jöttem haza. Mint őrmester. Azóta közbejött sok minden. Ennyi vót, ami életembe fontos vót. Azóta gazdálkodók, ötvenegytül az első típusú Űj Március Tsz-be vótam. ötvenkilencbe a fődet beadtam a harmadik típusba, a Haladás TS2-be. Azóta betegségem miatt otthon gazdálkodók. Elég ennyi belőle. Önéletrajznak." Munkájáról nem nagyon szívesen beszélt Bondár Károly. „Ez nem tartozik az önéletrajzba!" — mondta, mert az önéletrajz fogalmán a hivatalos életrajzot értette, „Kisgyerekkoromba szűrűmunkánál dogoztam, de munkám vót a kapálás, szedés, aratás, hordás, nyomtatás, nádvágás, jégvágás, rőzsevágás, tucskózás. Mikor a