Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)
óriási nagy rémület törtínt a szobába. Mer Mónár János uramról letőtt a hét esztendő. Mónár János uram emberré változott. Elmondta Mónár János uram, hogy lett űbelőle kutya, meg hogy hogy lett belőle ember. Azt mondta a király, hogy maradjon nála. Aszonta, amennyi aranyat, ezüstöt elbír, vesz magához, anynyit ád neki. Elbúcsúzott a királytúl, királynétűi; gyerekektűi, oszt elindult haza. Hát, amikor hazaér az órába vasárnap délelőtt, egy leánygyermek van a szobába. Mónár János uram rögtön megismerte, hogy az ü lánya, de a leánygyermek nem ösmerte meg, hogy ő neki az apja. Kérdi Molnár János uram a kislánytól, hogy hol van az anyja. Mondja a kislány, hogy a templomban van az apjával. Nem érdeklődött tovább, majd jönnek haza nemsokára a templombúi. Félrenézett. A varázsvesszőt meglelte. Amint meggyen be a felesége, rögtön rálegyint a feleségire, hogy: — Te, míg ílsz, legyél egy kancaszamár! Rálegyintett a papra is: — Te meg legyél egy csacsicsődör! Azonnal megrázkódtak, és átváltoztak mindkettő szamárnak. Ezzel kivezette űket. Bevezette az istállóba. Másnap egy nyúlkereskedőforma ajánlkozott, hogy megveszi a szamarakat. Aszonta neki Mónár János uram, hogy csak úgy adja el, ha ű azoknak a szamaraknak egyebet nem ad kádárforgácsnál. Hát oszt belenyugodott az ember, és elvitte a két szamarat. De másnap mán kocsiba fogta, hajtogatta. Elkezdtek osztán romlani. Azok a szamarak körülbelül vagy megvannak, vagy megdöglöttek. Nem tudom, aztán mi lett biztosan véllek. GYAKORLAT TESZI AZ EMBERT MESTERRÉ Vót egyszer egy király. Elhatározta magába, hogy megnősül. Már fiatal királyfi vót. Került is neki. Egy gyönyörű szíp nőt feleségül vett. Mikor eltőtt nekik a nászéjszakájok, kimentek a határba megnézni a hegyeket. És amint mennek, vitte magával a király a puskát. Ahogy mennek, mennek, ilyen-olyan kismadarak a fára leszálltak, és a király egyszerre mindet lelőtte. De akármelyiket lelűtte, a felesége nem szólott egy szót sem rá. Nem dicsérte, értve. Hát egyszer a király bosszús lett. amint egy madarat lelűtt, egy verebet értve, akkor nem dicsérte a felesége, a bosszúság aztán fellázadt benne. Azt mondja a király a feleséginek: — Mondd, kérlek, nem dicséred, hogyan tudom lőni ezeket a madarakat le?
