Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

hitték a hőstettit. Hát addig beszélgettek ott borozás közbe, hogy azt mondta ónodi, hogy ű, ha felülhet a lovára, karba teszi a két kézit, oszt az utcán akármennyién lesznek kétoldalt hordófával, husángokkal, ű karba teszi a kézit, kétszer elmegyen az emberek közt, és aki leüti őtet, leütheti vagy agyonütheti, de hogyha csak valaki még a lova farkát meg tudja ütni, akkor is ű fizeti a fogadást. No, fogadtak egy ötvenliteres hordó borba. Elment Ónodi haza, felnyergelte a lovát. Kijelölt helyen az utcán felálltak oszt az emberek. Intettek neki, hogy mehet. Ónodi oszt karba tette a két kézit, felengedte a lovát, végigszaladt oszt az emberek közt. Mire az emberek csaptak a nagy rudas hordófával, a nagy husángokkal, akkor már a ló oda vót. Nem érte még a farka hegyit se a csapás. Akkor megfordította Ónodi a lovát, és az vót a nyertes, aki a garádján be tudott mászni, de hát elgázolta vóna a ló. Megette vóna. Olyan veszedelmes vót a ló, mikor visszafordította. Megnyerte a fogadást. Visszamentek oszt a kocsmába, csapra ütötték a hordót, ekezdtek inni. Akkor magyarázzák neki, hogy ott a sarkadi határon, amit törökcsapásnak hívnak most, akkor nevezték el rúla, míg ott a törökök ott vótak. Vagy százötven lovas török. És jártak ide be a községbe iccakánként honnal-honnat rabolni. Hát Ónodi azt mondta, hogy ű elzavarja akkor azokat innen. Hát azt így, hát az úgy, hogy gondolod. Azt mondta ű, hazamegyen a két kardjáér. Már elbánik ű vélek. Haza is ment. Felkötötte a két kardot, és azt mondta ott a mulatós társaságnak, hogy messzirűl nézhetik majd a jelenetet. Felült a lovára, és megindult arrúl, ahol a törökök táboroztak. Hát mikor a törökök meglátták, hogy egy magyar huszár megyén, persze lóra. El akarták rögtön fogni. De Ónodi úgy ült a lovon, mint ha nem törődött volna semmivel, lesütött fejjel. Mikor látta, hogy közelednek a török lovasok, megfordította a lovát, mint hogyha akkor látta volna meg a törököket. Visszafelé eresztette. Persze a török lovasok is utána. Egyszer megfordult Ónodi a lovával, a két kardot kézbe vette. Melyiket úgy, kezdte aprítani a törököket. Mikor látta Ónodi, hogy már szusszanásra kell egy kis időt nyerni, megint megfordította a lovát, mintha menekülne tüllök. Megint a jobb lovasok utána. Majd megint megfordította Ónodi a lovát. Vissza. Elkezdte oszt vagdalni a törököket a lúrúl. Majd látták a törökök egyszer, hogy ez az egy ember elpusztítja mindőjüket, hát visszairamodtak. Ónodi még utánuk akkor is! Amelyiket érte, elkezdte oszt vagdalni űket. De akkor osztán Ónodi is kimerült. Akkorra hetvenet, mondjuk, levágott a lovárúl. És Ónodi visszajött. Akkor nevezték el azt a helyet törökcsapásnak. Azóta is a snrkadi határon törökcsapásnak híjják azt a helyet. És hozzáfogtak még jobban mulatni Ónadiék.