Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

BOSZORKÁNYTÖRTÉNET Egyszer a régi időkben hallottam az apámtúl, hogy hallotta az idesapjátúl, hogy a házukkal szembe ott vót a boszorkányoknak a szőrűjük. Jöttek messzirűl valahonnan, és ott megálltak, letelepedtek, és táncoltak ott egyet. És amint ott kitáncolták magukat, felültek a táltoslovaikra, és mentek tovább. De mikor folyókho értek, itt elébük állott a Fekete-Körös, ott mán nem tudtak átalmenni. Megjött egy révész, megkírtík, hogy vigye által űket. Az általvitte űket a másik partra. Megszólalt a zene, és hozzákezdtek táncolni. Azt mondják az öreg révésznek, hogy: — Híjjá ide kend mán azt a nagy jánt! Egy nagy ján ottmaradt. Került neki cimborája a táncra. Felkérte oszt az öreg a nagy jánt: — Gyere, ebadta lelkit, forduljunk egypárat! Oszt tánc közben a boszorkányok a tátoslóra ugrottak, és elmentek onnan. Utánakiáltott az öreg: — Hű, atyámfiai! A nagy jánt meg itthagytátok! Visszakiáltott egy közülük: — Lökje meg kend, majd eljön az utánunk! Hát oszt meglökte az öreg a nagy jánt, hogy: — Eredj, ebadta lelkit! Oszt az öregnek a hajója a parton vígigesett, oszt szíjjelszakadt a hajója az öregnek. A hajóját táncoltatta. v

A RIKÍTÓ MADÁR Vót egyszer egy király. Végtelen gazdag vót. De a nevit nem tudom a királynak, mer olyan rígen vót, hogy Nabukonodozor királynak előtte vót ü király. És vót neki három fiúgyermeke. De az mind a három legény vót. Még a legkisebb 12—18 éves körül lehetett. Egyszer azt álmodta a király, hogy ha ű meghallaná a rikító madárnak a hangját, ű rögtön 18 éves lehetne. Hát elmondta a három családjának, hogy menjenek el a világba, mindenfele, és érdeklődjenek felőle, hogy létezik-e az" a rikító madár valahun. Amelyik elhozza űneki azt rikító madarat, és ha csakugyan igaz lesz, hogy ű 18 éves lesz, hogyha meghallja annak a hangját, az összes királysá. gát annak a fiának adja. Ha pedig ketten hozzák el mán a "fiatalok közzül, akkor fele-fele királyságot kapják a fiúk. Hát a két öregebbik fiú együtt indult el. Mentek oszt mindenfele, hetedhét országokon keresztül, érdeklődtek mindenfele a rikító madárrul, de sehon sem tudott arról senki sem. A két öregebb fiú meggondolta egyszer a dogot, visszaindultak, hogy űk nem szídelgik a világot, hanem hazamennek.