Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Akkor lejött a cigán a fárúl, egy nagy lyuk vót ott a fa tövibe, ment lefele, ment ment, mendegélt oda a setétségbe. Egyszer leért a pokolba. Hej, ott vót a sok ördög. A cigánfiú apja ott fűtötte a kályhát. Kályhafűtő vót az ördögöknél. Amikor a fiú megérkezett, nem vót otthon az ördögök királya. Kérdezik az ördögök a cigántól: — Mi kell neked, te cigány? — Tudjátok meg, az apámér jöttem. — Az apádat nem adjuk ki! — Na, ha nem adjátok az apámat ki, csinálok ide — aszondja — egy olyan templomot, építek, se ki, se be nem tudtok járni! Hát elkezdett a cigán lépkedni. — Mit csinálsz, cigán? — Hát lépkedek, mérem a földet. Megijedtek, kiáltoztak, csakugyan nem tudnak kijárni. Nem tudták, micsináljanak a bajban. Kiadták az apját. Kiadták az ördögök. Vigye. A cigánnak vót esze. Itt van a királynak a lánya. Nem tudom a nevit a királynak, de annak a jánya vót. Elvitték az ördögök ugyanúgy, mint a cigánfiú apját. — Adjátok a királykisasszonyt is! — Nem adjuk! — aszondják. Mindjárt fogta az ásót, kezdett ásni. Már berakta főddel az ablakot. Megijedtek az ördögök, kiadták a királykisasszonyt is. így aztán elindultak: a cigányfiú az apjával és a királykisasszonnyal. Hazamén az ördögök királya, Pultó. Körülnéz: — Hun van a cigán meg a királykisasszony? — Hó, azt mondta, hogy építenek olyan palotát, hogy az ördögök se ki, se be nem tudnak járni. — Hej — mondja az ördögök királya —, azt úgysem tud magának építeni. Eredj csak, te buzogányos fiam, egy buzogánnyal! Vitte ő a mázsás buzonyányt, úgy vitte, mint egy szál vesszőt. Mikor utóiérte a cigánt, azt mondta: — Add vissza a királykisaszszonyt! Mer, aszondja, egy fogadást kell tennünk! — Na, jól van, fogadunk. Aszondja az ördög: — Na, mibe? — Fogadjunk, hogy aki ezt a buzogányt magasabbra hajítja, azé a királykisasszony! — Jól van, cigán. Máskülönben csak az apádat viheted, a királykisasszonyt nem viheted! Azt mondja az ördög a cigánynak: — Dobd fel ezt a buzogányt! — Nem, aszondja, elébb te dobod! Az ördög megfogta a buzogányt, úgy meglódította, hogy csillagokat súrolt a buzogánya, nem felhőket. Ügy felhajította. Jött a buzogány lefele. Zengett az ég kétfelé. De a cigánfiú meg se bírta mozgatni, csak fogta. Vakarta a fejit, nézett az ígbe.