Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

— Hű, ez, fiam, nagy szó! Na, de nem baj, fiam! Elmísz — aszondja — a bátyámho. Ide még három napi járás. Kétszáz éves. Hát az neked mond valamit. Elment ahho is a fiú: Beköszönt: — Jó estét, öregapám! — Adjon isten, fiam! — aszondja. — Hun jársz itt, ahun a madár sem jár? Elmondta Búcsú, hogy hogy járt az ipával, hogy mit keres. — Szeretném a szerencsés óráját megtudni végre! Azt mondja az öregember neki: — Menj a bátyámho! Itt lakik három nap járásra! A mán háromszáz éves. Este lett rá. Beköszönt neki. — Na, fiam, aszondja, mi járatban vagy, hun még a madár se jár? — Édes öregapám, én a szerencsés óráját keresem. — Nahát fiam, látod azt az üveghegyet? Azon az üveghegybe, aszondja, van egy gömbölyű vaskapu. Olyan sárkányalakú kapu. Ott mindig nyitva van egy barlang. Amikor bemísz abba a barlangba, de vigyázz, mikor mísz befele azon a kapun, akkor a lípcsőn lejutsz az alvilágba. Az alvilágba — aszondja — lakik egy ördög. Az meg tudja mondani, hogy melyik a szerencsés órája. Ahogy mísz lefelé, egy katona áll poszton. Az a katona mán hatvan éve, hogy poszton áll. De vigyázzál — aszondja — az tíged megszólít. A katona megtudta, hogy mi járatban van a fiú. — Menjík — aszondja — tudja meg az ördögtűi, hogy ütet már mikor váltják fel az őrsígbűl. Mer őrségbe tartotta ott az ördög. Ü már — aszondja — kimustrálódott. Hatvan éve itt áll mán poszton. Ütet még nem váltották le. — Jaj — aszondja —, majd megkérdezem! Hát ahogy ment, egy gyönyörű kert termett oda. Arany fák fénylettek, arany mines legelt. A vízbe aranhalak úszkáltak. Egy ján meg ott fogdosta az aranhalakat. Mikor meglátja a lány: Szent isten, hun jársz itt, te felvilági ember! — Én itt járok. A szerencsés órát keresem! — De jó helyen jársz te! Itt van ez az ördög, ez mindent meg tud mondani. Engem meg — aszondja — itt tart fogságba. Majd- ha én megnövök, a felesége leszek. Azt mondta az ördög. Itt vagyon mán, nem tudom, hány éve. Ide hozott ez az ördög. Behívta a fiút. Búcsú megfürdött. Alábújtatta a királyjány az ágy alá, hallgassík. Majd ű az ördögöt kikérdezi. Minden. Búcsú meg elmondta a királyjánynak, hogy mikor jön az ördög, kérdezze meg, hogy melyik a szerencsés órája. Meg egy királynak született egy gyermeke. Eltűnt a kocsibú a kisjány. Azt is kérdezze meg tűle, hun hattá a gyermeket az, aki elvitte. Azt is kérdezd meg tűle, mikor ott jöttem, ott állt egy katona poszton. Mikor lesz az fölváltva. Az akkor lesz felváltva, tudja meg az ördögtűl. Azt is mondja meg reggelig. H i •.. • -A-