Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)
A fiú alábújt az ágy alá. Jött az ördög haza a hétmázsás buzogánnyal. Az ördög hazajött, a kisjány megcsókolta. Aszonta az ördög: — Na, adjál egy kis vacsorát! Adott neki a ján. Negyven vaspogácsát evett meg az ördög. Akko elaludt. Ügy horkolt, hogy a kűfal pattogott. Olyan hörgís lett. Tizenkét órakor a ján felkötötte: — Kelj fel már — aszondja — tudod, mit álmodtam? — Mit álmodtál, íletem? Neked mindent elmondok! Aszondja a ján: — Álmomba fenn jártam a felvilágba. Valamelyik ember kereste, melyik a szerencsés órája. Az ördög felnézett a kakukkos órára: — Hahaha! Ippen most álmodtad! Most van tizenkét óra. Ez a szerencsés órája, íletem! Megint álmodtam. Egy szíp nagy kertben jártam. Egy királyi udvarba. Egy édes kisjány a kocsibú elveszett. — Hahaha! — az ördög nagyot kacagott. — Hát te vótál az, íletem. — Álmodtam még. Az a katona meg, mikor jöttem le a lyukon, poszton áll. Kérdezi a katona, hogy ű mikor lesz mán felváltva. — Hahaha, az azír áll posztba — aszondja —, nekem kéne poszton állni. Ha itt az alvilágon két felvilági megcsókolja egymást, akkor nem kell neki poszton állni, angyalom! Kiugrott az ágy alól Búcsú, megkapta és megcsókolta a királyjányt. — Jaj, jaj — aszondja —, ez a szerencsés órája! — kiáltotta az ördög. Azok szabadok vótak. Azok aztán mehettek az ördögtül. Szaladtak kifelé. Otthagyták az ördögöt. — Neked se kell mán poszton állni! — aszondja az ördög a katonának. Mikor mentek mán kifele, az ördög ott állt a poszton. A katona meg ment velük. Kiáltott az ördög: — Megálljatok! — azt mondja. — Jaj lesz nektek, ha felmegyek a felvilágba. Csak kérdezze valaki, hogy melyik a szerencsétlen órája! Nem is tér az haza innen! "Azok otthagyták. Jöttek haza menten. A katona levette puskáját. Menekültek. Vitte Búcsú haza a királyjányt az apjáho. Elvitte. A király azt mondta, hogy vegye el feleségül. Azt mondta Búcsú, hogy neki mán felesége van, a kereskedőnek a jánya. A király azt mondta: — Ügyes ember vagy! Tisztellek, becsüllek. Nem hazudtál. Mindjárt a király befogott aranyos hintóba hat lovat. Hat víka aranyt adott Búcsúnak a király. Száz katonát adott neki, kisírjík haza. Kisírjík el haza a falujába. El is kísírtik a katonák. A faluban mindenki azt hitte, hogy ű a királynak a fia. Szaladnak a kereskedőhö. A kereskedő meg megörült. De níztek az emberek szíjjel, hogy nincs a kereskedőnek jánya. 4. S
