Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Abban a pillanatban a király letérdepelt, úgy imádkozott a feleséginek: — Szent isten! Bocsáss meg! Aszonták a gyerekek: — Anyukám, bocsáss meg apukánknak! Megbocsátott az asszony neki. Mindjárt összecsókolództak. A kisgyerek felugrott az asztalra, ráütött a varázsvesszővel a palotának. Gyönyörű szíp piros alma lett új bú. A gyerekek szaladtak' hazafele előre. Mikor szaladtak hazafele az úton, a nagymama megpillantotta a két gyereket. Nízte, nízte. — Szent isten — aszondja —, a két kis unokám jön! — aszondja. Akkor látta a fiát a felesígivel. Szaladnak elébe: — Keziccsókolom! — a nagymamának. Igen ám, a nagymama hanyatt vágódott. A szíve örömibe megszakadt. Olyan hamar elhalálozott. Megszakadt a szíve. Ha a szíve meg nem szakadt vóna a nagymamának, az én mesém is tovább tartott vóna. LUJZA Egyszer vót egy uraság. Ennek az uraságnak vót egy leánya. Lujzának hittak a jánt. Hát aztán egy szegény ember járt az országba dógozni. Ennek meg vót egy fia. A szegíny ember felesége meghalt. Ott az uraság kislánya nagyon megszerette a szegíny ember fiát. A fiút Károlynak hívták. Az uraság behívatta a szegíny ember fiát, hogy játszanak együtt a jányával. Amikor elment a szegíny ember a fiával az uraságtól, a lány elkezdett sírni, hogy: — Édes apukám, ne engedjék el Károlyt, Károly a mi fiúnk! Hát az uraság felfogadta, megmondta a szegíny embernek, hogy adja oda a fiát neki. U iskoláztatja, az ű lányával együtt neveli. Ügy is lett. Telt-múlt az idő, nőttek-növekedtek a gyerekek, iskolába kerültek, majd kijárták az iskolát. A legény ment gimnáziumba. Még tizenhat éves, tizenhét, tizennnyolc éves lett a fiú meg a lány, együtt sétáltak bent a parkban, amikor szabadságra mentek haza. Hát aztán a két gyerek hű szerelmet esküdtek egymásnak, hogy bármi is következik, űk nem testvérek, űk egymásé fognak lenni, akármi fog következni. Az uraság nem jó szemmel nézte, hogy az a két gyerek mit csinál, bokrokba bujkálnak. Persze, az uraság kihallgatta űket, hogy űk hű szerelmet esküdtek. Megmondta a feleségének, hogy a két gyerek mit csinált, hogy azok hű szerelmet esküdtek. Azt mondja, hogy ű nem engedi meg, hogy ilyen fiúho adja a lányát. Csak n»m adja hozzá. Na, egy szép napon ahogy játszadoztak, behítta az uraság Lujzát. Mennek be az apjokho, mi baj? — Te fiam, Károly, maradjál kinn! Lujza ment be az édesapjáho: — Mi baj van, édesapám? — Nem engedem, hogy feleségül menj Károlyhoz!