Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Akárhogy sírt a jány, az uraság behívatta Károlyt, és mondta: — Károly fiam, elérted azt az időt, hogy nagykorú vagy, kiiskoláztattunk, itt van ez az ennyi meg ennyi pénz! Vegyél magadnak egy birtokot! És kifizette az uraság a fiút. Hát Károly elindult, elment a pénzzel. Lujza meg úgy búcsúzott el tűle, hogy: — Károly, ha elmész, levelet írj mindjárt! Károly elindult, és beért egy városba. Egy királyi városba. Hát a királynak vót három jánya. Károly a városban kitanult zongoramesternek. Zongoramester lett Károlybúl. Sok pízt kapott. A király kiírta, hogy egy zongoramestert felfogad, hogy a jányokat tanítsa zongorálni. Rögtön megfogadták Károlyt, kapott egy szép szobát. Tanította a jányokat zongorálni. És Károly mindig levelezett Lujzával. A királynak a legkisebb jánya nagyon szeretett együtt lenni Károllyal. Azt a jányt is Lujzának hívták. Beleszeretett Károlyba. Hát aztán azt mondja a király: — Fiam, itt van a jány, feleségül adom! De Károly nem fogadta el a királynak a jányát. Azt mondja, néki nem kell. Nem fogadta el. A király erre azt mondta, hogy csaljátok el, hívjátok el csónakázni, addig a király hívatott egy lakatost, és kinyitották Károly szobáját. A fiú asztalát kihúzták, hát ott egy szerelmes levél. Látta a király, hogy az uraság jánya szerelmes Károlyba. A király azt mondta, hogy ezér nem kell az én jányom! Kifizette Károlyt a király, és Károly visszament abba a faluba, vett magának egy házat. És szípen zongorázott Károly, azt a dalt, amit ők ketten költöttek Lujzával, ű azt szípen zongorázta. Menyasszony vót Lujza, ott hallgatta az ablakon, hogy: — Szent Isten, ez a Károlynak a hangja! A jány nem tudott semmit Károlyról, mert a leveleket lefogták. Nem ment levél hónapokig egy sem, hát azt hitte Lujza, hogy Károly megcsalta űtet. Károly meg abban vót, hogy Lujza megcsalta, hogy nem ír levelet, mert a király a levelet mindet elfogatta. Mikor meghallgatta a nótát a jány, elvágódott hanyatt. Meghalt Lujza. Halott lett. Este összejöttek a vendégek. Egyik házba vót a halott. A másik házba ülték a tort, csinálták a mulatságot. Eltemették Lujzát egy nagy kriptába. Károly este kiment a temetőbe, a kriptába olyan kulcsok zártak, amilyen kulcs Károlynak is vót. És mikor bement a kriptába, rá volt a koporsóra írva: Keservesen sirattam Lujzát. Igen ám, de a sarokbúi egy kígyó előbútt. Egy gyémántkő a szájába. — Ne sírj, te szegény fiú, ne ríjj Károly, mert nem halt meg Lujza, csak aluszik — aszondja. — Hát aztán mondjál három miatyánkot, három hiszekegyet, háromszor a homlokát kerekítsd meg, és fel fog ibredni. Ügy is vót. Elmondott három miatyánkot, három hiszekegyet, felnyitotta a koporsót, szípen a homlokát megkerekítette. A homlo-