Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

— Micsoda hang ez? Bújjon ki azonnal, mert belövök! Búvik a ján, hát a király majd elámult, akkor nízett, hogy micsoda teremtís! De mikor meglátta azt a sok tetűt, bolhát, megijedt tülle. Mind fílreugrottak. — Ilyet nem láttam soha, ilyen szíp jányt! Ki vagy te? — aszondja. — Hova mísz te? — Á — aszondja — kedves királyatyám, szógálatot keresek. Itt este lett rám. Elaludtam. A király írt egy levelet, hogy fogadják fel a jányt pulykapásztornak. — Eridj csak keresztül az erdőn! Ott megtalálod a kastílyomat. Odamísz — aszondja —, az apámnál jelentkezel! Megköszönte szívessígit a jány, elment az apjáho a királynak. Vitte a ruhákat. Bemegyen a szakácsného. Azt mondja szakácsné: — Engedjítek be! — aszondja! Beengedik. Azt mondja a szakácsné: — Felséges királyatyám, a felséges király azt üzeni, hogy ezt a jányt megfogadta. — Jól van. Hívják fel! Mindjárt kapott egy szobát a jány. Igen ám, elmúlt a vadászat. Szombat este lett. A városba lett egy nagy bál. Jöttek a királyfiér. Nagy bál van ám! A királyfi menjen a bálba!, A király nv'g őtözködött, pucolta magát, a jány meg ott sürgöttforgott mellette. A király meg fogta a korbácsát. Végigvert a jány hátán. Megkorbácsolta a jányt, hogy menjen arrébb. A király bement a városba, a bálba. Bemegyen a bálba a király r aszondja a szobajány: — Szakács néni! — Mi bajod? — Legyen szíves — aszondja —, engedjen engem a bálba! — Jaj — aszondja a szakácsné —, nem bánom, ha elmísz, de a király — aszondja — meg ne lásson! Ha meglát, mi lesz veled? — Nem megyek — aszondja. A szoba jány beszaladt, felvette akkor az ezüstruháját. Felvette a kalapot, csizsmát. Gyerünk a bálba! Látja a király, hogy itt van egy ján. Gyönyörű teremtís vót. Mindjárt a király felkírte táncolni. Táncoltak reggelig. — Szabad, kisasszony, ön hova valósi? — Kérem, én Korbácshátra. — Korbácshátra? — aszondja. — Sose hírit nem hallottam. Ügy gondótn a király, hogy huzat egy nótát. Odament a muzsikusokho, addig a jány meg, iccu! Akkor oszt eltűnt. Hiába nízett elfelé, nincsen a sehun se! Bántotta a királyt, hogy hova lett ez a gyönyörű teremtís. •Elszaladt haza a jány. Mondta neki a szakácsnénak: — Szakács néni! Megjöttem.' — Jó van. No, a király nem látott meg? — Nem. Nem mentem én be! — Jó van, jányom! Feküdjíl le!