Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

— Azt mondta neki a csóka: — Ne törődj vele! Majd én elintézem! Elintézek mindent! Megesküdtek. Megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak. Igen ám, de a király meg a bárók, hercegik szerettík vóna, most már vigye haza a király a felesígit. Hova viszi a jányt? Kíváncsiak vótak. Mentek hintóval. Befogattak. Hogy hova mennek, azt nem tudta a király, a Fótonfót király. — Azt mondta a csóka: — Mindig utánam gyertek! Repüllött a csóka. ^Repült egy aran erdőn, aran ríten, ahun egy aran mines legelt. Odament az a kis csóka. Aszondja: — Jönnek itt a tátosok, rablók! Ezek megijedtek a tátosoktúl. Ilyet még nem hallottak, ilyen zenét. A kis csóka meg meghagyta, hogy mit mondjanak. — Kié ez a nyáj? — kírdezte. — Potrompotrom nagyságáé! ' ^ — Mondjátok, hogy a Fótonfót királyé! Mer leverem a fejeteket, ha nem azt mondjátok! — Azt mondjuk akkor! Repül tovább a csóka. Ott legel egy gyönyörű szíp aran gulya. — Hát az a gulya kié? — aszondja. — Ez a Potrompotrom nagyságáé! — Mondjátok, hogy a Fótonfót királyé! Jönnek a tátosok, mindenkit felfalnak, ha azt nem mondjátok, hogy a Fótonfót királyé! — Azt mondjuk akkor mindig, ha kell százszor is! Jönnek a lakodalmas nípek. Leállítják a hintót: — Álljunk csak meg! Odaküldik a pásztort. — Kié ez a temérdek ménes? — Ez — aszondja — a Fótonfót királyé! A Fótonfót király meg majd kővé vált, hogy lehet ilyen nagy ménese. — Ejha, de jó gazda lehet ez! — gondolta a király. Mennek tovább. Látják a gulyát. Odaérkeznek a marhákhoz, kérdezik, hogy kié ez a rengeteg marha. — Ez a Fótonfót királyé! — Hát csakugyan gazdag emberhe ment a jányom! Odaérkeznek a bárányokho is. Azoknak is megmondta, amikor a csóka előrerepült, hogy azt mondják, hogy a Fótonfót királyé a birka, mert akkor jön a tátos és felfal mindenkit. Azok meg csakugyan megijedtek, hogy csakugyan felfalják űket. Megint megkírdeztík ott is a pásztort: — Kié ez a temérdek birka? — Ez a Fótonfót királyé! Minden az övé! Mennek előre. Akkor a csóka repül, repül az erdőbe, a kastílyba! A Potrompotrom nagyságáho, hogy ütet bútassa. Aszondja: — Miér? — Hallod — aszondja —, jönnek a tátosok, mindenkit felfalnak! Bujdossál el!