Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Ekkor találkoztak össze. Lett nagy öröm, mulatság. — Most jött meg az igazi vőlegényem! Erre aztán megesküdtek. Még máma is élnek, ha meg nem hóuttak. Hazajött a juhász. FÓTONFÓTKIRÁLY Egyszer vót, hun nem vót, hetedhét országon is túl vót, még az Óperenciás tengeren is túl, vót egyszer egy király. Ez a király mindenütt eladta a vagyonát. Elitta. Hát elment a király kubikolni. Megunta, hogy ű nem kubikol, h'ogy ü elmén, felakassza magát, hogy mán semmije sincs. Bizony neki senki se adott enni meg ruhát. Elbúsulta magát. Kiment az erdőbe, hogy felakassza magát. Ahogy ment az erdőbe, ott vót felakasztva egy varjú egy madzagon. Ott károgott. Nízte a király, hogy ki tudja-e venni. Felmászott a király a fára. Leótta a varjút. A varjú meg lerepült, a fején megbicskázott, megszólalt emberi hangon: — Na, te király, jó tett helyébe jót várjál! — Ugyan te kis varjú, mit várhatok én tetőled? — Ne várjál semmit, csak menjünk! Hozok neked egy ruhát! A varjú megbicskázott a fej in. Berepült a városba. Ide-oda csattogott a szemétdombon. Mindenütt összehordta a rongyot. Lett belőle egy őtöny ruha. Főt hátán fót vót. A királyt így elneveztík Fótonfót királynak. Ahogy mentek, mendegíltek a varjúval, beírtek egy kis városba. Ahogy kapargált a varjú, talált egy aran krajcárt. A varjú megvizsgálta a pízt. — Várjál! Majd én elintézem! — aszondja a varjú. Bement a királyho a varjú, hogy a Fótonfót királynak annyi píze van, hogy víka kell neki, hogy mírjik a pízt. Elvitte a víkát, oszt az aran krajcárt meg beleragasztotta. Vitte a királynak. — Szent isten, micsoda gazdag király ez! Hogy még víkával míri az aranyt. Pedig csak egy vót neki. Azt mondja*a csóka: — Itt van gazdám kint, nem mer bejönni. De annyira kíszült, nem tudott felöltözni. Fótonfót király. Foton fót ruhába kellett jönni. A király azonnal megparancsolta az inassának, hogy a legszebbik ruhámat vigyítek ki, adjátok át Fótonfót királynak, és jöjjön be hozzám, fogadom ütet vacsorára. Várom! A Fótonfót király felöltözött az új ruhába. így ment be ebbe a ruhába. Királynak meg vót egy jánya. Mindjárt a jányt megkírette. Mondja a varjú: — Ne törődj vele! Kírjed meg a jányt! — Micsináljik, hova vigyik ük a jányt?