Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Este, éjszaka, éjféli tizenkettő órakor nagyot csattan a padlás. Leszakadt egy plafon. És a nyíláson lenézett az ördög. Aszondja: — Miklós, essek? — Essél! A fene bánja, ha mindig esel is." Akkor szépen ledobta a féllábát. Miklós megfogta, belevágta a sarokba az ördögnek a lábát. — Na, essek, Miklós? — Essél! Ledobta az ördög a másik féllábát. Megint megszólal az ördög: — Miklós, essek? — Aszondja: — Essél! Akkor meg lelökte a fél kézit. Olyan vót az ördög, mint a foltozó varga. Miklós meg bedobta a sarokba a másik lábát is. Akkor aszondja megint az ördög: — Essek, Miklós? Leesett egy emberderík. Azt is ledobta. Miklós azt is levágta a fődre. Akkor ledobta a fejét az ördög. Mint a hurka, olyan nagy feje vót az ördögnek. Miklós meg megfogta az orrát, azt is bevágta a sarokba. Az ördög majd felugrott ám: — Na, Miklós — aszondja —, mit csinálsz, mit főzöl? Felugrott az ördög, Miklós elé állott, és azt mondotta: — Adol-e nekem belőle? — Mind a tiéd. Adott Miklós az ördögnek kanalat, mind egy falásig megette a kását. — Itt a pálinka, komám, igyál! Az ördög felkapta és megitta a pálinkát. Miklósnak csak egy pohárral adott inni. Akkor nekifogtak a borhoz. A bort is egykettőre felhajtotta az ördög. Miklósnak nem is hagyott. Miklós ekkor elővette a furulyáját, és az örögnek táncolnia kellett. Egy ideig táncolt az ördög, de kifáradt. — Miklós, most már te táncoljál, komám! Én furulyázok! — Na, gyere, furulyázzál! Az ördög görbe ujjai nem pászoltak a furulyalukba. — Jaj, — aszondja —, komám, egyenesítsük ki csak a lyukat a furuval! Erre a koma fúrt, kifúrta, az ördög meg beletette. Beledugja, aztán a kalapáccsal jól belevágja az ujját. Az ördög erre felordított: — Júj, júj, — aszondja —, hadd el, komám, ne feszítsd tovább! Ebből az alkalomból Miklós csináltatott egy félmázsás buzogányt. Engedje ki haza! Csihé-puhé, nyírta, úgy elverte az ördögöt, hogy minden csontja ropogott az ördögnek. Akkor elővette a furulyát, ráverte az ördögre a facipőket, azon táncoltatta az ördögöt. Az ördög, ha akarta, ha nem, táncolt, mert táncolnia kellett, hogy Miklós fújta a furulyát. Az ördög már rágta a fejit. Patakokba folyt a vire. ÍR