Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

MIKLÓS Vót egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek vót egy fia. Miklós vitéznek hívták. Annak a szegény ember semmi hasznát nem vette. Vót már húsz éves. Hát a fia csak ült az utcába, a kalapjába meg csak merte a port. Majd egyszer a király kihirdette á városba, annak adja a lányát feleségül, aki kiűzi a nyaralójából az ördögöt. A királynak vót egy nyaralója, de a király nem tudott odamenni nyaralni, és ezért a királynak a lánya nagyon beteg vót. A szegíny ember meghallotta. Elment haza. — Na, idesapám, mi újság van a városba? — Hát fiam, nagy újság van a városba. A király kihirdette, hogy annak adja a lányát feleségül, van egy nyaralója a királynak. A királylány soha nem ment nyaralni, mindig beteg vót. Oszt mindig félt, hogy bejön az ördög a nyaralójába. — Idesapám, menjen el a királyhoz. Mondja meg a királynak, hogy ű áztat a szörnyeteget elpusztítsa. Mindjárt elment az öregember. Köszönt a királynak: — Felséges királyatyám, fejemet kezedbe ajánlom, az én fiam a szörnyeteget megfogja. — Küldje most rögtön a fiát hozzám! Elment a vitéz a királyho, beköszönt, elmondja, hogy ű azt szörnyeteget elűzi. Akkor kérdezi a király tőle: — Mi kell neked? — Kell egy akó bor, kell egy akó pálinka, kell egy hosszú fa, kell egy nagy fúró, kell hozzá két facipő, kell egy nagy üst, egy véka köleskása, hogy menjen bele. Akkor egy üstöt hoztak ki, egy véka köleskását, szóval mindent kellett, hogy kivigye az erdőbe, a nyaralóba. Hát felültek a szekérre, indultak az erdőbe befelé, hát az a Miklós hátul leült a szekérre. Igen ám, de az ökör elment legelni. Miklós felugrott, felkapta az ostort: — Hé Csálé, hé Bimbó! — hajtotta az ökröket be az erdőbe. Befordult. A suhogót kifogta. De egy olyan furulyája vót ám Miklósnak, hogy mikor azt fútta, utána táncolt, ha nem is akart valaki. Egyszer csak odaért a nyaralóhoz. Szépen bemegyen oda Miklós. Bevitte az akó pálinkát, az akó bort. Szépen ott ül. Majd szépen főzte a köleskását egyedül. 2 17