M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
tűnő jellemismerőnek bizonyult, s ez a ritka erő párosult nála a meleg kedéllyel. De akármennyire is kedvelt volt Jankó, a humoros képek rajzolója, mécsem érzett teljes művészi kielégültséget ezek megalkotásában. A benne felhalmozódott, átélt és kifejezést követelő képterveket a festészet eszközeivel gazdagabban, teljesebben remélte bemutatni. Nemcsak azért, mert a festészetnek terjedelmesebb a regisztere, hanem, mert festményein teljesen függetlenül maga választhatta a témát. Utolsó festménye, művészi pályájának jelentős állomása, A népdal születése című műve. Már 1861-ben foglalkoztatta e téma, 1883-ban újra megfesti, de mindezeket a változatokat túlszárnyalja az 1888-iki példány. 8 " A képen egy vén fűzfa árnyékában a falu népe áhítattal hallgatja a juhászlegény tilinkózását. A zárt. tömör kompozíció ünnepélyes, ihletett hangulatát szerencsésen segítik á Jankónál szokatlan erőteljes színek anélkül, hogy bántóak lennének. Ez a műve is jellegzetesen mutatja a XIX. század közepének festői törekvéseit és hogy a festészet terén a népi zsánerben nyúitott igazán maradandót Jankó. Nagy kompozícióihoz ötszörhatszor megrajzolt minden alakot, minden mellékes tárgyat, le egészen a talajig, a növényzetig. Vázlatkönyveiben e^mást érték a tanulmányfejek és a kidolgozásra váró motívumok. A nagvváros mindig idegen maradt számára, azért olyan hatásosak és eredetiek azok a rajzai, amelyeken egy falusi mulatságot vagy vásári jelenetet, a kisbíró és a kántor alakját, a tekintélyes megjelenésű parasztgazdákat, egy-egv csinos menyecskét, a cigányhadat, a bölcselkedő, hetyke csizmadiát, a nvurga iskolamestert, a duhajkodásra hajló délceg parasztlegényeket, a szerénykedő fiatal leányzót, vagv a régi megyei élet vezetőit vetette papírosra. Ez volt az ő igazi világa, amelyhez őt alföldi gyermekéveinek minden emléke kötötte, ezeket tetőtől talpig ismerte. Jankó valóban a magyar népéletet festette, rajzolta, hol komoly, hol humoros oldalát kiemelve. Az 89 A népdal születése, 1888. o. v. 75x108. 3. Bp. Magyar Nemzeti Galéria. Pogány ö. Gábor: A haladó és reakciós erők harcának tükrözése a 19. századi magyar festészetben. A magyar művészettörténeti munkaközösség évkönyve. Bp. 1952. 47. „A Népdal születése című festményén az énekelgető, furulyázó parasztokat ábrázolta, azt, hogy mint jártak szájról-szájra a magyar nép nehéz sorsáról szóló nóták". Jankónak még az alábbi képei ismeretesek: Várady Géza arcképe, o. v. 67x53. Bp. Magántulajdon. Jankó Jánosné arcképe. O. V. 58x74. Bp. Magántulajdon. Két ló. Tanulmány a Lóvásárláshoz. o. v. 41x53. Bp. Magántulajdon. Tanulmányfej. O. v. 15,5x18. Bp. Magántulajdon. Szüretelő leány. O. v. 36x49. Bp. Magántulajdon. Találka. O. v. 35,8x50,5. Cigányok. O. v. 50x63. Schlezinger bácsi arcképe Tótkomlós. Utolsó vacsora. Színezett rajz. Bordal. Vízfestmény. V. U. 1860. 4. sz. Magyar gazda. Vízfestmény. 18x14. Békéscsaba. Haramiák. Olaj. 80x56. Győr. Magántulajdon. f 25
