M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

utóbbiak az élclapokba kerültek. A Vasárnapi Újságba, Magyarország és a Nagvvilágba, Képes Családi Lapokba készítette komoly népies tárgyú rajzait. Méreteiknél és kidolgozásuknál fogva is őszintébb és intimebb alkotások ezek, mint nagyobb festményei.

90 Nem épít nagy hatásokra, inkább a részletekkel hat. Rajztechnikája is annyira finom, apró részletekbe menő, hogy főleg ilyen kisméretű képeken érvényesül igazán. Reális életfelfogása elkülöníti ezeket a népies alakjait a 60-as években divatos, szaionképeken kikészített figuráktól. Közvetlenül, hamisítatlan valóságában mutatta be a falu népét. Tudása és jellemzőereje ezeken bontakozott ki a maga teljességében. Képeiben nincs semmi allegorikus vagy szimbolikus jelleg, a nézőt a képzelet fiissesége, a jelenetezés élénksége ragadja meg. Nagy elismeréssel nyilatkozik Jankó népi alakjairól kiváló szobrászunk, Medgyessy Ferenc, akinek már debreceni diákkorában „Jankó János gömbölyödő menyecskéi'' izgatták képzeletét. Maga mondja: „Ezekre a gömbölyödő formákra épül fel később egész szobrászatom." Alkotásaiban általában a témából, nem a látványból indul ki. E szemléletmódja az illusztrálásra igen alkalmassá tette tehetségét. Életrajzírói nem eléggé hangsúlyozták ki ebbéli készségét. Amint szaporodtak családi gondjai, egyre több és több rajzot kellett vállalnia, illusztrációkat kalendáriumok, elbeszélő kötetek, albumok számára. A legszívesebben Petőfit illusztrálta, aki a magyar falut és népét utolérhetetlen közvetlenséggel örökítette meg. Jankó is egész életén át a falu világához vonzódott. Ezen a ponton kapcsolódott a nagy költőhöz. Kortársai is úgy ismerték, mint a magyar élet kiváló rajzolóját, természetes, hogy amidőn 1878-ban Petőfi díszkiadását készítették, Jankót is felkérték az illusztrálásra. Ebben valóban tudásának legjavát adta. Jankó végigillusztrálta például a János vitézt. Jancsiból és Fruskából igaz ugyan, hogy a népszínművek figuráira jellemző alakokat csinált, de a 12 zsiványt már valódibb arcokból és igazibb mozdulatokból állította össze. Sikerült jól megközelítenie a mese szellemét, s megérezte a költemény népi romantikus varázsát. Gustav Dórét követve, megalkotta a legjobb magyar romantikus illusztrációk egyikét az óriással küzdő Kukorica Jancsit ábrázoló képén. Illusztrációiban keresetlen báj van: á juhászt, aki nagyot üt botjával a szamár fejére, éppúgy nem felejti el a néző, mint a pipázó magyar nemest vagy a kocsmában ülő Ambrus gazdát. Jankó János mesélni is tudott rajzaival. így hát népi zsánerképekkel igyekezett megközelíteni Petőfit. A Téli estékhez készült rajz gyermekkori környezetét juttatja eszünkbe. A magyar falu téli estéit ennyi igazsággal és realizmussal ritkán látjuk így megörökítve. A prózaírók közül Mikszáthot szerette különösen jóízű !)0 Ezeket a képeit sokszorosították fametszettel, kőrajzzal, acélmetszettel s ezek jutottak el az ország minden részébe. Szana 28. 1 Kőrajzainak jegyzékét közli Gerszi Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Bp. 1960. 151—171. Jankó rajzairól igen találó jellemzést ad Pataky Dénes: A magyar rajzművészet mesterei. Bp. 1961. című könyvében.