M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

dig jó alkalma nyílik arra, hogy egy korabeli vidéki vásár népies alakjaival és komikus zűrzavarával szórakoztasson. A festmény kö­zepén csinos fogatban jómódú parasztgazda kedves életepárjával látható. Vidám hangulatban tárgyalnak a cigány lókupeccel, aki a szekér közelébe vezette lovát. Mennyi élet és változatosság van a közép- és hátteret betöltő csoportokban! Az alakokat, a helyzeteket visszaemlékezései alapján festette ezen a képen is, de olyan jellemző erővel, hogy különösen a cigány alakjának megfogalmazását a maga korában kitűnőnek érezték. Színei ismét szürkés tónusúak a rajzo­kon, egy színnel való foglalkozás itt is érezteti hatását. Az előlapok­nak szánt humoros rajzai gyakran számos alakkal készültek, meg­annyi kész zsánerképek voltak ezek valójában .. . Ha barátai olykor­olykor figyelmeztették, hogy felesleges ennyi gondot és munkát for­dítani az egyheti életre szánt alkotásokra, Jankó tiltakozva ve­tette oda, hogy a könnvelmű és felületes munkát nem tudja össze­egyeztetni a művészi lelkiismeretességgel. A tájkép később sem foglalkoztatta nagyon. Zsánerképein a jelenet hangulatát néha tájképi környezettel fokozza. Nagy hala­dást jelent ezen a téren az 1885-ből való Tiszaparti tájképe. 75 Ked­venc folyója, a Tisza mellett hatalmas füzek láthatók. Az árnyék­ban tehéncsorda legel. Az egyik fának nekitámaszkodva tehénpász­tor ül s a libákat hajtó parasztlányban gyönyörködik. A déli órák pihenő hangulata, a magyar táj egyszerűsége a csendes falusi élet után való vágyakozást fejezi ki, és a magyar föld nagy szeretete jut benne bensőséges kifejezésre. A falu egyik vasárnap délutáni szórakozását Csárdás címen 76 festi meg. A kisméretű kép megfogalmazása és magyaros hangulata miatt szintén figyelemreméltó alkotás. A középen négy derűs fiatal táncoló pár a csárdást járja keszkenővel a kezükben. Oszlopos tor­nác alatt asztal körül a falu legtekintélyesebb gazdái ülnek. A bíró mögött cigányok, majd egy paraszt kisfiú látható. A hátsó szélén a képnek pedig botjára támaszkodó, kissé őszhajú paraszt áll. Falusi bírója, széparcú kocsmárosnéja, számadó juhásza mind-mind élettel­jes figurák. Színeit illetően eddigi képeihez viszonyítva színben gaz­dagabb ábrázolás. A falusi munkát mutatja be a Birkanyírás című képén is. 77 Nagy, nyitott szérűben az uraság cselédei birkát nyírnak. A háttérben három legény segít egy rácson innen álló asszonynak. 78 A számadó juhász pedig a szérű nyitott oldalánál az urasággal tár­gyal, akit távolabb levő négyfogatos kocsi vár. A múlt századvégi uraság és cseléd viszonyának világos bemutatása ez. Kedvenc témáinak feldolgozása csak úgy vált lehetségessé, hogy még kevesebb időt szentelt a pihenésnek, mert a szokott robotmun­káról nem mondhatott le. A három rendes nap is idővel kettőre apadt. Rajzoló zsurnalisztaként hol szelídebb, hol csípősebb karika­75 Tiszaparti tájkép, 1885, o. v. 79,5x106,5. Bp. Magyar Nemzeti Galéria. 76 Csárdás, 1887. fa. o. 27x42. Bp. Magántulajdon. 77 Nincs datálva. Bp. Magántulajdon. 78 Takács 30.

Next

/
Thumbnails
Contents