M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

túrákban örökítette meg a század utolsó évtizedeinek politikai harcait. 1875-ben egyesült a Deák-féle kormánypárt Tisza Kálmán balközép pártjával Szabadelvű Párt néven. Ezzel nemcsak Tisza került a „húsos fazék" mellé, hanem az addigi ellenzék egy része is. Így az ellenzéki lapok is a kormányhoz közelállók lettek. Az élclapok között sincs meg többé az az ellenzékies szellem, ami eddig megvolt, s újabb politikai, gazdasági kérdések kerülnek előtérbe. A Tisza-kormány politikájának szerves része volt az állami bürokrácia kiépítése. Ezen az úton az elszegényedő középbirtokosokat, a dzsentrit állami, megyei tisztségekbe juttatva a dualizmus védelmezői mellé sorakoztatta fel. A viszonylagos nyugalmat nemsokára az osztályok közötti harc kiéleződése váltotta fel, sőt kiéleződtek az ellentétek a magyar uralkodó osztályokon belül is. 1867 változatlan fenntartása, illetve annak viszonylagos megváltoztatása körül folyt a vita a függetlenségi párt, az Apponyi Albert körül kijegecesedett mérsékelt ellenzék és a Tisza-kormány között, különösen a közjogi sérelmek ügyében. Jankó karikatúráin leolvashatók e küzdelmek mind a társadalmi, mind a politikai kérdéseket illetőleg. De hogy azok csak külsőségek voltak a legjelentősebb kérdések, a szociális bajok eltusolására, arra ezek a karikatúrák is bizonyságul szolgálnak. Jankó egyre szatirikusabb éllel ad kifejezést nemtetszésének. A Borsszem Jankóban különösen a sokat szereplő politikusokat gúnyolja. Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, Pulszky Ferenc s főleg Tisza Kálmán, majd Apponyi Albert működését teszi nevetségessé. A zarándokút című képén az elegánsan felöltözött Apponyit úgy rajzolja mog, amint 1893-ban elzarándokolt Torinóba Kossuth sírjához.

79 Az elbeszélő stílust ezeken az utolsó korszakában készült rajzokon a mozgalmas, drámai előadásmód váltja fel. Különösen gazdagodott az arcok kifejezése. Egyre gyakoribb képei között a közéleti, társadalmi karikatúra, amit nálunk szintén Jankó honosított meg. Rajzaival végigkíséri a magyar főváros fejlődését, a kultúra és művészet változásait. A közélet, a színpad, az írók és művészek egyre sűrűbben jelennek meg az élclapok hasábjain. Ifjúkori műv? még Liszt és Reményi hazalátogatása 1860-ban.

80 Tíz év múlva ugyancsak Liszttel kapcsolatos Emlék a zenede jubileumi hangversenyéről című munkája. Mindkét beállítás: a Forte fortissimo és a Piano pianissimo is rendkívül ötletes.

81 Ezeken valamennyire a német W. Busch karikatúráinak hatása érezhető. Sokat foglalkoztatta Liszt mellett Munkácsy alakja is. Milyen humoros az a rajza, melyen nagy hazánkfiát, Munkácsyt, úgy mutatja be, amint palettája.í átkel az Atlanti óceánon Amerikába.

82 De éleslátóan figyelte meg a művészek körül forgolódó mübarátok viselkedését, önmagát és másokat is alkotás közben. 79 Borsszem Jankó, 1893. jún. 25. 80 Bolond Miska, 1860; Takács 46. 81 Üstökös, 1865: 284. 82 Szana közli a Munkácsy képet