M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Az elhagyott hidat dicséri. Általában tájképet ritkán festett, pedig nagyon sok fa, virág, lomb, tájkép részlettanulmányt ismerünk tőle a Budapesti Nemzeti Galériában is. Ezeket jórészt későbbi rajzain és festményein használta fel. Töretlen erővel dolgozott továbbra is, s kis szobájának fala csakhamar megtelt festményekkel, mert a közönség sajnos keveset vásárolt.1 Megelégedett azokkal a szerényebb műlapokkal, melyeket évenként kapott folyóirat mellékletként. A Hölgyfutár 1858-i műlapja megfestésére Jankót kérte fel, vidám hatású életképet rendelt nála. Erre megfestette Csokonait,/| amint szabad térben helyezett kompozíción csikóbőrös kulaccsal kezében felköszönt egy ifjú párt. Abban az időben ez volt Jankó legismertebb képe. Jellemző, hogy a Hölgyfutár heteken át hirdette anélkül, hogy a művész nevét megemlítette volna. A sok alakos, de áttekinthető, világos szerkezetű képen a szereplők reális megfigyelése még jobban érvényesül, mint a Falusi kántorén, csak a kép szerkezete színpadias még mindig. A költő szavai keltette hatást a mellékalakok arca tükrözi igazán. Leghátul a kántor kissé fitymáló arccal, közelében ?z örömapa szép öreg magyar alak, hátrafésült hajjal. Terített asztal választja el az örömanyától, aki aranyos főkötővel ül, magáhcz szorítva apró unokáját. Csokonai és a fiatal pár közt néhány jókedvű falusi lány látható. Sikerült az ifjú pár jellemzése is. A vőlegény mellett álló kemény kötésű gazda, az após mögött a jegyző az Alföld tipikus alakjai. A sok jól megfogalmazott alak azt mutatja, hogy e népéletkép Jankó lelke legmélyéből fakadt, s nemcsak külsőség számára az ilyen ábrázolás. Színekben azonban szegényesebb ez a műve is. Művészi szempontból az érés, a kibontakozás kora ez Jankó életében. Benne, mint parasztfiúban, megvolt a falu alakjai iránti vonzódás, s ezt jó megfigyelőképességével művészi területre is sikeresen tudta átvinni, s amellett a kor áramlatával is megegyezett ez a felfogás. A Csokonai kép rendkívül népszerű lett, de a közönség még mindig nem karolta fel Jankót annyira, hogy a bécsi úthoz szükséges pénzt összegyűjthesse. Pedig a Műegylet is vásárolt tőle képeket: az Alföldi mezei virágot és a Vén cigányt, majd a Bordal aouarelljét és a később is megfestett Nóta születését.

25 Feltétlenül külföldi akadémiát kellett megjárnia azonban annak, aki itthon elismerést akart szerezni. Maga is érezte nagyon a tanulás, a továbbképzés hiányát, azért is vágyott Bécsbe. A helyzet annyira vigasztalan volt, hogy a már jól ismert, tehetséges Borsos, s az országos hírnévnek örvendő Barabás kénytelenek voltak a fényképezéshez folyamodni, hogy családjuk számára a mindennapit biztosíthassák.

26 Jankó továbbra is Pesten maradt, s midőn Jókai 1858-ban megalapította az Üstökös című élclapot és felszólította a közönséget, hogy küldjenek be rajzokat, Jankó is jelentkezett az újságnál, s csak23 Szépirodalmi közlemények. 1858. fúl. 2. 24 Csokonai, o. v. 48x69. Debrecen, Déri Múzeum. Szana: 24, 27. 25 1856-ban festette a Folyóparti öntözködés című képét is. Adataink ezekre a képekre vonatkozólag hiányosak. 26 Vasárnapi Üjság, 1862. okt. 26. Hoffmann E. 54.