Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

jára" teregeti a búzamosáshoz szükséges ponyvákat, a búzát pedig a Körösben mossa (Búzamosó lyány). A Körösökről külön verset is írt. Nem lesz felesleges, ha ezt is bemutatjuk. t HÁROM KÖRÖS „Fehér Körös", megmondom én neked, Honnan vetted „fehér" nevezeted? Onnan: hogy a rózsám benned fördik, Hótestétől vized megfehérszik. „Sebes Körös" megmondom én neked. Honnan a te „sebes" nevezeted? Onnan: mert vagy a rózsám szolgája, Rádparancsolt, légy „sebes postája". Te „Fekete Körös" keresztneved' Megmondom én. te is honnan vetted! Nem partjaid fekete földjétől. Sem a forráshegy barna kövétől: Vized, neved azért lett fekete: Gyászfátyolát mert beléd ejtette Az én rózsám, mikor nagy sírtában Partodon ült, értem búsultában. Ö maga is mindig visszavágyott Köröstarcsára, akárcsak szerelmes legénye, aki a közeli tanyáról is sóhajtja a babája után, hogy „be távol vagy Körös-Tarcsa kis helysége" (Pista a tanyán), vagy ahogy a felföldre vetődött alföldi juhász mondja:, „Megyek, szárnyon megyek, Le Körös-Tarcsára" (Az alföldi juhászlegény felföldön). Gyulát is nagyon szerette. Ezt is sokszor beleszőtte verseibe. „Megállott a gyulai szélmalom" — írja az egyik versében (Az epedő szolgalegény). Egy másikban pedig egyenesen a „gyulai postáról jön a várt levél" (A katonalevél). Érdekes "az egyik gyulai vonatkozású kiadatlan verse, amit 1856. december ' 9-én írt Gergely Péter gyulai levélhordó számára, hogy azzal köszöntse az új évben a közönséget. A függelékben ezt a versét is közöljük. Táji beágyazottságáról különben ő maga is nyilatkozott. Szakái lelkivilágának megértése szempontjából roppant nagy jelentőséggel bírnak a következő sorok: „én, mint tősgyökeres magyar apától, magyar anyától, ' a magyar alföldön született, nevelkedett, s most is, mikor otthon vagyok, az Alföld szívében, a kedves Békés megyében élő, s bizony halni is oda kívánkozó — testestől lelkestől alföldi magyar ember, kinek költői kedélyére a puszták beláthatatlan síksága, mint úgyis az ősszabadság méltó jelképe, különleges nagy hatással is van, — nem titkolhattam, eltitkolni nem is akarom soha, hogy az Alföldet kiválóan szeretem; azért szeretem különösen szülőföldemet Körös-Tarcsát, lakhelyemet Gyulát, a három Köröst, egyes pusztákat, az egész Békés vármegyét, dalaimban emlegetni; de szeretem, és dallal tisztelem meg a világ legnagyobb tiszta magyar városát, az általam 11 évig örömmel lakott Debreczent, s az ő híres pusztáját, a Hortobágyot is.

55 55 Czimbalom II. kiadás XI—XII.